#music listography - placebo 
10. Been Smoking Too Long
Annyira, de annyira szeretem ezt a dalt, az eredetit is, de a Brian verzióját sokkal jobban. Igazából nem tudom értelmesen megindokolni, csak annyival, hogy Brian egy csoda. Kész, pont.
9. Protect Me From What I Want
Ez a dal állandóan ott jár a fejemben. Egyszer csak eszembe jut, és napokig nem tudom kiverni a fejemből. Nagyon-nagyon szeretem a hangszerelését, olyan zseniálisan kaotikus.
8. I'll Be Yours
Megint nem igazán tudom megindokolni, hogy miért imádom annyira ezt a dalt - szerepe van benne a dalszövegnek, persze, de melyik Placebo-dalnak nincs zseniális dalszövege? És az egész dal monotonitását, vontatottságát is imádom.
7. Pierrot The Clown
Ez a dal inspirált a legtöbbet, rajzolásra és írásra is - főleg az előbbire, elég sok rajzom van a témában, főleg a "Leave me bleeding on the bed, see you right back here tomorrow for the next round" és az "as the bruises turn to yellow" sorok hatására. Ezzel a dallal is nagyon erősen tudok azonosulni, és imádom, ahogy Brian itt is gyakorlatilag végigmondja a szakaszokat.
6. Infra-Red
Még egy dal, ami nem akaszt ki, sőt, általában jobban érzem magam tőle. Hogyha dühös vagyok, vagy csalódott, mindig meghallgatom (aki ismeri a dalt, az tudja, miért). Imádom a tipikus Placebo-s váltásokat a refrén és a többi szakasz között, és imádom Brian hangját és a suttogós részt, a hideg futkos a hátamon tőle.
5. Post Blue
Ennek a dalnak az intrójába lettem először szerelmes, aztán a dalszövegébe, amivel - milyen meglepő - ismét teljesen azonosulok. Érdekes módon ez egyike azoknak a daloknak, amik nem tesznek tönkre (komolyan mondom, hogy nem tudom, miért, nem egy vidám dalocska). Az "I'd break the back of love for you' pedig egy csodálatos sor.
4. English Summer Rain
Ő volt az első Placebo-számom, és nemcsak arra "kényszerített", hogy meghallgassam az összeset, de nagyon erős hatással volt rám akkoriban. Tökéletes időpontban jelent meg az életemben, éppen erre a számra volt szükségem a szakítás után ("I'm in the basement, you're in the sky"). Az igazság az, hogy még mindig nagyon aktuális, most már más okokból. A kedvenc részem a "Hold your breath and count to ten and fall apart and start again", olyan, mintha csak nekem szólna.
3. Every You Every Me
Ez pedig az a dal, amit a legkevésbé tudok hallgatni (mindig a legzseniálisabb dalokkal járok így). Ebben szerepet játszanak az emlékeim is, de a dalszöveg megöl engem teljesen, az "I serve my head up on a plate" sort imádom, a "something borrowed, something blue" pedig olyan szépen van belehelyezve a szövegkörnyezetbe.
2. Sleeping With Ghosts
Valójában ez volt a második Placebo-szám, amit hallottam. Ez a dal is nagyon fáj (elég kevés olyan Placebo-szám van, ami nem), ugyanakkor hihetetlenül meg is nyugtat. A zenéje is csodálatos, a dalszövege pedig az ars poeticám - "soulmates never die".
1. Song To Say Goodbye
Ez az a dal, amit a legjobban szeretek, és mégis a legkevesebbet hallgatok. Egyszerűen nem tudom úgy hallgatni, hogy ne fájjon istentelenül. Minden egyes szava igaz rám, a helyzetemre (amiben mellesleg négy éve toporgok), és még emlékek is kötnek hozzá. Azt az ufó-jellegű zenei hatást pedig annyira imádom.
|
De jó! Nekem iszonyú nehéz (az is lehet, hogy képtelenség) lenne egy ilyen listát összeállítani, ezért gratula hozzá. :))
Amúgy szerintem a Placebo olyan, hogy alkalmazkodik a kedvedhez. Amikor borzasztóan szomorú vagy, még jobban lehangol, mikor meg boldog vagy, még jobb kedved lesz tőle... én legalábbis így vettem észre. Szóval, minden percben jöhet, vénásan, ha kell! :P
Hát lehet, hogy nekem is inkább egy 50 számos listát kellett volna összeállítanom :D És igen, igazad van, valójában tényleg olyan - eleinte nekem is olyan volt, de mostanra elég sok dal lett "fekete listás", amit persze attól függetlenül hallgatok, és akkor nyomorgok egész nap. :'D