
Kegyetlenül rossz a memóriám, és rengeteget olvasok, ennek a kettőnek pedig az az eredménye, hogy az elolvasott könyvek felére se emlékszek. Ha valaki megkérdezi, hogy mit olvastam eddig, maximum húsz címet tudok előbányászni az agyam rejtekéből, de ha azt kérdezik, hogy ezt és ezt olvastam-e, akkor nyomban kigyúl a kis emlékjelző villanykörte. Ezért is nem kell sokat gondolkodnom azon, hogy mik voltak azok a könyvek, amelyek meghatározták az életemet. A válasz egyszerű: azok, amikre segítség nélkül is emlékszek. :D Viccet félretéve, több olyan könyv is van, ami vagy megtanított nagy dolgokra az élettel kapcsolatban, vagy csak egy más nézőpontot nyitott számomra.
1. J. D. Salinger: Zabhegyező
A Zabhegyező volt az első komolyabb témájú könyv, amit elolvastam (tehát nem krimi, thriller vagy ifjúsági regény). Sokáig hurcoltam magammal mindenhová, mert az elolvasása után is szerettem belelapozni, újraolvasni részeket, bekezdeséket. Akkoriban épp kezdődőben volt a problémás korszakom, úgyhogy nagyon könnyen tudtam azonosulni Holdennel. És a fogalmazási stílus, a közvetlenség is nagyon tetszett, olyan volt, mintha a lelkitársammal beszélgetnék. Azért is fontos ez a könyv, mert elindított az irodalom egy olyan ösvényén, amin még mindig járok, ez volt az a könyv, ami kinyitott engem, és nem csak Harry Pottert meg ifjúsági- és kalandregényeket olvastam ezután.
2. Emily Brontë: Üvöltő szelek
Ha már romantikus történetet olvasok, akkor elvárom tőle, hogy valamilyen szinten legyen "elbaszott". Az Üvöltő szelek tökéletesen megfelel ezen elvárásomnak. Nem szeretem a boldog szerelmi történeteket, azt szeretem, ha van bennük szenvedés és szenvedély, és egy jó adag őrület. Az Üvöltő szeleket olvasva (amellett, hogy nagyon leköt mindig, már vagy négyszer elolvastam) rájöttem néhány dologra a saját szerelmi ügyemmel kapcsolatban is, és megtanította és elhitette velem, hogy igazi, örök szerelem létezik. Ahogy igazi, örök gyűlölet is.
3. Sylvia Plath: Üvegbúra
Ez az a könyv, ami a legtöbb érzelmet kiváltotta belőlem olvasás közben, és aminek a főszereplőjével 100%-osan azonosulni tudok. Elképesztően megráznak az olyan könyvek, amelyek hozzám hasonló lányok gondolatairól, érzéseiről és szenvedéseiről szólnak, mert tényleg nagyon könnyen azonosulok. De ez nem feltétlenül negatívum, hiszen ilyenkor érzem, hogy nem vagyok egyedül a világban, hogy másnak is vannak éppen olyan problémái, mint nekem. Az útkeresés, az elveszettség, a levertség, a sok lehetőség, amelyet eldobunk magunktól minden ok nélkül - erről szól a könyv, és erről szólok én is.
4. Boris Vian: Tajtékos napok
Sírtam és mosolyogtam egyszerre ennek a könyvnek minden egyes sorával. Az első szürrealista regény volt az életemben, és nagyon nagy hatással volt nemcsak a világnézetemre, de az irodalmi ízlésemre és az írásstílusomra is. Nem mellesleg a főszereplő lány után neveztem el magam Chloénak.
5. Bukowski-versek
Bukowski egy olyan életmódot és -szemléletet mutatott meg nekem, ami nagyon közel áll hozzám, és segít feldolgozni a sok hülyeséget, ami velem történik. Nagyon szeretem a stílusát és a mondanivalóját is, és azt is, hogy felmutatott egy jövőváltozatot az olyanoknak, mint én. :D A mindennapi problémákat költői szintre emeli, ezért is találom meg önmagam olyan könnyen a verseiben. (Nem ő az egyetlen kedvenc költőm, de ő határozta meg legjobban azt, aki most vagyok.)
A zabhegyezőt már én is régóta tervezem elolvasni, mindenhol azt láttam folyton-folyvást, hogy nagyon jó. Örülök, hogy neked is tetszett. :)
Ülj le, olvassad! Most! :D