Hejj, de rég tervezem már ezt a bejegyzést! Konkrétan azóta a nap óta, amikor is egymás után futottam bele olyan bejegyzésekbe, hogy tizenhárom éves kislányok oldalakat írtak arról, hogy milyen rossz/káros/paraszt dolog cigizni, és hogy mindenki monnyon le szokjon le. Sajnos ezeket a bejegyzéseket nem találtam meg ma este, pedig érdemes lett volna, akkor kijelentésekre lebontva válaszolgattam volna a nagy okosságokra. (Álljunk meg egy pillanatra: elég ilyen cikk van az interneten, talán ez a válaszolgatós ötlet mégiscsak sikerülni fog.)
De még mielőtt belevágnék: mindenkinek megvan a joga a véleményformálásra, mindenkinek megvan a joga ahhoz is, hogy elítélje a cigarettázókat, és eszemben sincs bárkit is rávenni a dologra! Egy szóval sem állítom, hogy nem lassú öngyilkosság, azt pláne nem, hogy mindenkinek cigiznie kellene, mert akkor lenne jó világ... Nem. De hogyha én elférek mások szokásaitól - akkor igenis, szeretném, ha mások sem próbálnák megmondani nekem, hogy én mégis mit akarok. A cigi-ellenes protestálásoknak persze van értelmük, és valószínűleg eredményük is azoknál, akik azért cigiznek, mert menő, vagy mert unatkoznak, vagy neadjisten nincsenek tisztában a káros hatásokkal... De ezt nem kell, nem szabad, nem lehet mindenkire ráhúzni. És most, hogy ezt ilyen szép rendezetten és összedetten megfogalmaztam (nem), belevágok a lecsóba. (Tudom, ezért kapni fogok hideget-meleget, de ez csak az én meglátásom, az én véleményem, az én tapasztalataim. Pont.)
Szóval lássuk, miért cigiznek a fiatalok az internetes portálok szerint (ó, ez izgalmas lesz!), valamint milyen "mellékhatásokkal" jár a dolog.
1. Azért cigizel, mert menő
Háh! Ennek bizonyos vonatkoztatásait aláírom - tény, hogy vannak olyan fiatalok, akik azért gyújtanak rá, hogy megmutassák, ők is vannak olyanok, mint a többiek, vagy hogy éppen rájuk nézzen fel a fél suli, mondván, hogy mennyivel felnőttebbek... Bullshit. A normális tinédzserek 1) nem akarnak menők lenni, és ha mégis 2) tudják, hogy a cigitől nem lesznek azok. Aki mégsem tudja, annak az életében olyan problémák rejtőznek, amelyek mellett a cigaretta ténye eltörpül - alapból egy ferde világszemléletük van, hiszen számukra a "menőnek lenni" az életcél. És ez, valljuk be, azt jelenti, hogy nem csak a cigizés terén vannak velük problémák. Én 14 voltam, amikor először rágyújtottam (mivel évnyertes vagyok, ez azt jelenti, hogy 9.-es, első éves gimis), és azóta nem is igen tettem le. Meg sem fordult a fejemben a menőzés, magasról tettem rá, amúgy is én voltam a tipikus "furcsa lány". Viszont nemcsak megnyugtatott (elég sok stresszfaktor volt az életemben akkoriban, nem volt egy mintapélda), de inspirált is - és tudom, hogy első pillanattól fogva nagy szerepet játszott a dologban a cigarettázás "anatómiája", folyamata: a mozdulatok, a füst. Akkoriban még nem voltam rászokva a cigire, néha, ha jól akartam érezni magam, rágyújtottam és figyeltem a füstkarokat (ilyenkor általában beütött valami irodalmi ihlet), de akkoriban le se vettem tüdőre. Két évig narancs Pall Mallt szívtam, aztán ugrásszerűen csesződött el az életem, én meg ugrásszerűen, egyik napról a másikra álltam át a piros Marlboróra. Ekkor már tényleg azért cigiztem, mert szükségem volt rá: megnyugtatott, tényleg, és hiába mondják sokan, hogy ezt csak bemeséljük magunknak... Igen, lehet, hogy csak egy köztudatba beivódott kollektív placebo-effektus az egész (hű, de szépet mondtam), de jobb egy ilyen kétségbevonható vigasz, mint semmi vigasz egyáltalán. 

2. Lázadás
Majdnem minden tinédzser lázad valamilyen formában, ez teljesen normális reakció a hirtelen nyakunkba szakadó felnőtté válásnak. Nem tudom, ki hogy van vele, de az én tinédzser gyerekem inkább cigizzen, mint autókat törjön össze. (Végletek, végletek, tudom.)
3. Azért cigizek, mert a barátaim is ezt teszik
Édes kincsem, akkor neked komoly elnyomásos problémáid vannak, és ez valószínűleg nem csak a cigizésben nyilvánul meg/fog megnyilvánulni. Az a barát pedig, aki gyakorlatilag lenyomja a torkodon a cigit - well, az nem barát. Nem mondom, hogy én soha nem kérdezem meg a nemdohányos barátaimat, hogy esetleg el akarnak-e szívni egy szálat - de ezek általában olyan barátaim, akik cigiztek már előtte. Akiről tudom, hogy nem akar cigizni, annak fel se hozom a témát - mert miért tenném egyáltalán? De különben nem is kell a barátokig elmenni. Az ember úton-útfélen cigarettázó embereket lát, teljesen normális jelenség, de azt nem mondanám, hogy társadalmi elvárás. A könnyen befolyásolható emberek számára ez tényleg egy nyomós ok - de mint mondtam, ezek az emberek nemcsak a cigizés terén könnyen befolyásolhatóak. Ezért meg teljesen jogtalan a cigiseket hibáztatni - szerintem.
4. Levezeti a stresszt
Erről már beszéltem, de hadd térjek ki rá egy kicsit. Nemcsak a komolyabb stresszről lehet szó, mint pl. az érettségi, elég annyi is, hogy a sötét buszmegállóban vársz, közben persze egy kicsit nyugtalan vagy, mert nem tetszenek a két sarokkal arrébb felbukkanó sötét alakok... Mit csinálsz? Rágyújtasz, mert addig is lefoglalja valami az agyadat. Gyakorlatilag egy pótcselekvésről van szó, ami segít abban, hogy egy kicsit jobban érezd magad. Persze, nem mondom, megannyi egészségesebb pótcselekvés van, ami átmenetileg megnyugtat - de minket, cigiseket éppen ez.

És most lássunk néhány közkedvelt ellenérvet. (Az egészségre gyakorolt káros hatásról nem beszélek, ahhoz nincs is hozzáfűznivalóm. Smoking kills, kész.)
1. Állandóan büdös vagy
Nos, kérlekszépen, ez nem igaz! Ha az ember odafigyel az ilyesmire, akkor egyáltalán nem büdös. Tény, hogy egy-egy fesztiválon egy átcigizett éjszaka után az ember nem rózsaillatú (de amúgy sem lenne az az összes többi cigis miatt, és erre nem az a válasz, hogy "akkor ne cigizzen senki" - ez egész hitleres megnyilvánulás lenne). Az igazság az, hogy a cigiszagot csak a nagyon kényes orrú (és lelkületű, értsd: ebből a szempontból hisztis) emberek érzik annyira, hogy ez tényleg zavarja őket. Nem mondom, vannak, akiknek megvannak a maguk okai arra, hogy utálják a cigiszagot, de a nagy átlag csak hisztizik. Megjegyzem: tegyük fel, hogy a legjobb barátnőd cigizik. Te mindenképp le akarod szoktatni, mert ki nem állhatod a cigiszagot. De gondolj bele, neked is hány olyan szokásod van. amit ő vállal és elvisel melletted? Az egészséggel kapcsolatos kérdésre kitérek később.
2. A dohányzás drága
Na, ezt viszont teljes lelkesedéssel aláírom: kibaszott drága! Ez ellen nincs mentségem, hacsak nem az, hogy minden ember költ valamire fölöslegesen.
3. A környezetedre is káros
Eszemben sincs ezzel a kijelentéssel szembeszállni. A barátaim nagy része maga is cigis, úgyhogy ez általában nem jelent komolyabb problémát. Az egyik legjobb barátnőm azonban eleinte gyűlölte a cigi látványát is, így soha nem gyújtottam rá mellette. Később persze elfogadta, hogy cigizek - de az egész a kompromisszumokról szól. Megkérni egy egész asztaltársaságot, hogy a közeledben ne gyújtsanak rá, egy picit olyan, mint ha ki se mennél az utcára, mert bármikor elüthet egy busz... Persze, az egész történetnek a kölcsönös tisztelet az alapja: ha egy új ember bukkan fel a társaságunkban, mindig megkérdem, hogy zavarja-e, ha rágyújtok (persze, azt is mondhatja udvariasságból, hogy nem, miközben a pokol kénköves bugyraiban szeretne látni porrá égve - de ez már az ő problémája, legyen őszinte), ha pedig valakiről tudom, hogy ki nem állhatja a dolgot, akkor félrevonulok cigizni.
4. A függőség komoly dolog
Jepp, az. Az is igaz, hogy sokan azt hiszik, akkor teszik le a cigit, amikor akarják. Volt egy időszak, amikor még én is ebben a hitben éltem (igaz, akkoriban elég érdekesen cigiztem: hetente-kéthetente elmentem bulizni, ott elszívtam egy csomaggal egy éjszaka alatt, de aztán egy hétig/két hétig eszembe sem jutott). Kicsivel később egy tanárommal fogadást kötöttem, hogy nem bírom ki egy hétig cigi nélkül - persze kibírtam, de nehezen. Akkor jöttem rá, hogy én bizony rászoktam - de legalább tudatában vagyok ennek, elfogadom és beismerem. Ámen.