Nem szokott különösebben érdekelni sem a VMA, sem az ott fellépő hírességek, de az idei eseményekről mérhetetlen mennyiségű gif került az utamba Tumblr-ön, és én csak pislogtam, a szemöldökemet ráncoltam és a fejemet csóváltam, hogy WHAT MILEY? WHAT NOW?
Alapvetően teljesen érdektelen számomra Miley Cyrus. A Disney-s énje kifejezetten, hiszen sosem néztem a Disney csatornáját, de később, a nagy stílusváltás is csak egy kis szemöldökráncolást és kérdő tekintetet tudott kiváltani belőlem. Tulajdonképpen semmi bajom nem volt azzal sem, hogy Miley felnőtt, már nem akar és nem is tud ugyanabban a szerepben feltűnni, mint a Hannah Montana idején, a kis barna fürtjeivel és széles mosolyával. Na de ennyire felnőni?
Kevés dolgon botránkozom meg igazán, és túlzás lenne azt állítani, hogy ez az esemény egy volt közülük. De, finoman fogalmazva, köpni-nyelni nem tudtam, amikor végülis rászántam magam arra, hogy megnézzem ezt a csodálatos fellépést, elejétől a végéig. Az, hogy Miley nem volt képes a nyelvét a szájában tartani, vagy hogy egyre-másra próbálkozik megrendíthetetlenül a "twerking"-gel, annak ellenére, hogy bizony nem megy neki még önmagában nem jelentett volna problémát, csak egy kis lenéző mosolyt részemről. De az a sok szexuális utalás, ami már a jóízlés határán réges-rég túlmutat és egyenesen a gusztustalan kategóriába tartozik, már nem csúszott le a torkomon. A hatalmas kézzel önmagát simogató, majd a rajongók kezei között vonagló pi... khm, combú hölgynek nem csak néhány furcsa pillanata volt, emlékezzünk csak arra, amikor az egyik táncoslány fenekét fogdosta kinyújtott nyelvvel, vagy amikor aktust imitált azzal a szivacs-kézzel, nem beszélve arról, amikor Robin Thicke ágyéka előtt próbálkozott ismét a "twerking"-gel.
Na már most. Miley láthatólag elfelejtette azt az apróságot, hogy bár már egy jó ideje felnőttnek számít, és már jó ideje bekövetkezett nála a stílusváltás, még mindig gyerekek ezrei rajonganak érte. Gyerekek ezrei követték figyelemmel ezt a fellépést, és fogadták el Miley viselkedését egyfajta normaként, példaként - és még csodálkozunk, hogy olyan korán nőnek fel a gyerekek? Arról nem is beszélve, hogy azoknak a nézőknek, akikbe szorult egy kis jóízlés, egyáltalán nem tetszett a fellépés, és bár Miley-nak sikerült az általa kívánt botrányt elérnie, ezt sokan nem nézték jó szemmel, és az énekesnő egy kicsit elásta magát más sztárok előtt.

Végezetül pedig a Smith család reakciója, igaz, hogy nem Miley-ra, hanem Lady Gagára, de egy megosztást mindenképp megér:

Az eredeti leadási határidő ma éjfél lenne, de mivel elég kevés pályamunkát kaptam, úgy gondoltam, hogy meghosszabbítom még öt nappal. Tehát a pályázatok leadási ideje augusztus 30. éjfél!

Nem kérdés, hogy a Gportálnak megvan a maga stílusa: elég ránézni egy rajongói lapra, és máris meg lehet mondani, hogy az az oldal GP-ről startolt-e, és onnan költözött át egy másik szolgáltatóra, vagy első perctől pl. Fanfusion-ön indult, és semmilyen GP-s befolyás nem érte (értsd: a szerkesztő nem is látogatott GP-s lapokat). Miért? Mert a GP-s rajongói oldalaknak egy egész más értékrendszerük van, mint a többi szolgáltató fansite-jainak. Ez természetesen nem kizárólagosan negatívum, de sok olyan hiba van, amiket többnyire GP-s berkekben látni, és amelyek már nem is minősülnek hibának, hiszen megszoktuk őket. Lássunk pár ilyen dolgot, amiket én, személy szerint, hibának gondolok.

1. INFORMÁCIÓHIÁNY
Sokan esnek abba a hibába, hogy létrehozzák a rajongói oldalukat, feltesznek rá egy designt és napi rendszerességgel hoznak paparazzi-fotókat - és úgy gondolják, az ezt követő tartalomfeltöltések még várhatnak, hiszen van tartalom a lapon, minden nap hoznak híreket... Igen ám, de ha valaki többet szeretne megtudni az adott sztárról, akkor annak nem elég a napi hír, hiszen abból nem ismeri meg a hírességet. Nem beszélve arról, hogy egy fansite alapvető célja az (vagy legalábbis annak kellene lennie), hogy megismertesse a szerkesztő kedvencét másokkal, hogy népszerűsítse a hírességet, ehhez azonban szükségesek az alapvető infók róla, mert a látogatók egy része azért megy fel a lapra, hogy valamit megtudjon az adott sztárról. Persze, vannak olyanok is, akik már rajongók, akik tudják az alap tudnivalókat, és az újdonságokra kíváncsiak - de nem csak nekik szól a lap!

2. FÖLÖSLEGES INFORMÁCIÓK
Gyakran esnek át a szerkesztők a ló másik oldalára is, és megosztanak mindenféle információt a kedvencükről, ennek eredményeképp jönnek létre olyan modulok, amelyeknek címe: Műköröm, Póthaj, Sír. Ezeknek a moduloknak a tartalma általában egy-két mondat és három fotó. Azzal nincs semmi gond, hogy téged valóban minden érdekel a kedvenceddel kapcsolatosan, de én az ilyen modulokat teljesen fölöslegesnek tartom. Rengeteg olyan érdekesség van, amiről sokkal inkább lehetne modult csinálni. Sok olyan infó van, amiről a szerkesztők elfeledkeznek, miközben érdektelen dolgokról millió modult csinálnak. Engem érdekelne például nemcsak az adott színésznő filmjeinek címlistája, de azoknak a filmeknek a rövid leírása is. Nem azt mondom, hogy fölösleges bármilyen érdekességet megosztani, de meg kell találni a helyes, arany középutat, ki kell tudni választani, hogy mi az, ami az olvasókat is érdekelheti. Például ha egy sztárnak voltak drog- vagy alkoholproblémái, érdemes erről is írni egy cikket, interjúkból részleteket összeollózni, elmondani, hogy hogyan és mivel jutott át a krízishelyzeten stb. Az igazi baj ezekkel a fölösleges információkkal, hogy míg a szerkesztő nagy hangsúlyt fektet rájuk, az igazán fontos infók háttérbe szorulhatnak. Mostanában például nagyon kevesen veszik a fáradtságot ahhoz, hogy interjúkat vagy dalszövegeket fordítsanak magyarra, amit én nagyon hiányolok.

3. PAPARAZZI-KÉPEK
Ez egy kényes téma, és megoszlanak róla a vélemények. Én nemcsak unalmasnak gondolom őket, hanem magát a sztárt is megsérted egy-egy ilyen kép publikálásával. Hiszen vannak fotók, ahol a híresség eltakarja az arcát vagy épp beint a paparazziknak - nem kérdéses, hogy nem esik jól neki az állandó fényképezés, és ha tényleg szereted a kedvencedet, akkor nem osztod meg azokat a fényképeket, amiknek ő maga sem örül. És ne felejtsük el: különbség van kép és kép között: az egyik paparazziképen mosolyog, integet a fotósoknak- ezt nyugodt szívvel megoszthatod, de a másikon már haragszik a kép készítése miatt - és egy ilyet te se látnál szívesen magadról az interneten. És amúgy is, engem nem érdekel, hogy Miley melyik vendéglőben evett a tegnap. Persze, lehetnek érdekesek ezek a fotók mondjuk a sztár személyes, mindennapi öltözködése miatt - de akkor ossz meg egyet-egyet belőlük egy olyan modulban, ahol az adott sztár öltözködéséről beszélsz. "De akkor miről hozzak híreket?" Ha épp nincs semmilyen hír a kedvencedről, kezdj el interjúkat és dalszövegeket hozni, sokkal többet elárulnak a sztárról, mint a paparazzi-fotók.

1. Angol vagy német?
Mindkettőt tanultam, németet már első osztálytól, angolt csak 9.-től, de végül így is angolból érettségiztem, mert sokkal könnyebb és jobban megy. Négy év alatt annyira megtanultam angolul, mint a tizenkét év alatt németül, bár mostanában bánom, hogy elhanyagoltam az utóbbit, mert nagyon szeretem a hangzását.

2. Mit jelent neked a "blogolás", a "webszerkesztés", mi motivál erre, és mit gondolsz, szerinted meddig fogod csinálnni? :)
A blogolás, szerkesztés eleinte hobbiként indult, de mostmár valamilyen szinten felelősséget vállalok azért, amit kiadok a kezem közül, és nem kevés munkát fektetek bele. Hogy mi motivál? Az, hogy szeretem elmondani/megmutatni az embereknek, hogy ki vagyok, miről mi a véleményem. Az írásra motivál az, hogy ettől 1. fejlődök, 2. szeretem csinálni, 3. kinyithatom magam felé a világot és magam a világ felé, szerintem a blogolás minden idők egyik legjobb találmánya! Szerintem sokáig fogom csinálni, mert ez nem csak egy pár éves fellángolás, hobbi, szórakozás - egyre komolyabbnak érzem, és szeretnék a későbbiekben is ezzel foglalkozni, talán komolyabban, esetleg angol nyelven.

3. Szerinted egy ember mitől  válik népszerűvé az életben?
Népszerűvé? Szerintem nem olyan fontos dolog a népszerűség, a siker - én soha nem voltam népszerű a való életben, túl őszinte és megmondós voltam ahhoz. De ami fontos, hogy az emberek szeressenek szerintem az őszinteség, nyíltság (bár évekig épp ezért nem szerettek az osztálytársaim, 12.-ben ezt emelték ki fő pozitívumként), a segítőkészség és a kedvesség. A képesség arra, hogy megérts másokat, elfogadd az ő nézőpontjukat nagyon fontos.

4. Kávé vagy cappuchino?
A nap bármelyik órájában tudok kávézni. Reggelre mindenképp egy erős fekete, később jöhet a cappucino, a frappé, a 3in1 kávé...

5. Sherlock vagy Elementary?
Mivel az Elementary-t meg kellett gúglizzam, mert soha nem hallottam felőle, mindenképp a Sherlock. De egyébként is: a brit sorozatok nálam hatalmas előnnyel indulnak az amerikai sorozatokkal szemben, és ugye Conan Doyle skót volt, szóval ez nekem alapból azt sugallja, hogy a britekhez közelebb állt. A BBC pedig nálam egyet jelent a minőséggel, a CBS pedig... hát nem annyira.

6. Szálltál már?
Mármint... hogy? Voltam-e betépve? Mert ha erre gondolsz, nem, még nem szálltam, valahogy immunis vagyok ezekre a dolgokra. -.-

7. Voltál már külföldön?
Csak a szomszédban: jártam néhányszor Magyarországon, és háromszor voltam Felvidéken.

8. Volt már valaha részed orgiában? :D
Attól függ, hogy ez mit foglal magába. Voltak durva bulik, amik egy kicsit elfajultak, de nem hiszem, hogy orgiának minősülnének.

9. Zabhegyező vagy Tajtékos napok?
Tudod mit? Ez nem volt szép! Ha mindenképp választanom kellene, akkor a Zabhegyezőt mondom, mert nagyon erősen befolyásolta a személyiségem alakulását, az élethez való hozzáállásomat - ha nem olvastam volna azt a könyvet, most nem lennék az, aki vagyok.

10. 1 hétig smink nélkül vagy 1 hétig kukásruhában?
Egy hétig smink nélkül, természetesen! :D Nem mondom, hogy a kukásruhát nem lehet izgalmasan hordani, mert egy kis kreativitással minden megoldható, de... De inkább smink nélkül, mégis jobban néz ki egy lány szépen felöltözve, de kifestetlenül, mint szépen kifestve, de kukásruhában. Eléggé megviselné a környezetemet, lehet, hogy a személyiségük is meghasadna. :D