Nem is olyan régen leültünk a lakótársammal nosztalgiázni - sorra kerültek elő a gyerekkorunk (mintha olyan felnőttek lennénk) nagy klasszikusai, a Nightwish-től a Limp Bizkitig... Most egy pár olyan zenekarról írnék, amelyek meghatározóak voltak abból a szempontból, hogy hogyan alakult a zenei ízlésem.

1. Guns'n'Roses, Metallica, AC/DC
Nem is tudom, mi volt az első Guns'n'Roses szám, amit hallottam, hiszen anyukám nagyon szereti, úgyhogy valószínűleg még a pocakjában voltam, amikor az első Guns'n'Roses a közelemben elhangzott. Az első Metallica számra viszont emlékszem: a Nothing Else Matters volt, és tudom, hogy katarzisélményem volt tőle. Az AC/DC pedig állandóan jelen volt az életemben, mindig hallottam itt-ott egy-egy dalt.
2. Nightwish
Szerintem nagyon sokaknak a Nightwish az a zenekar, amelynek hatására rockot kezdett el hallgatni - nekem, és jónéhány ismerősömnek kifejezetten. Tudom, hogy azt mondtam, hogy Guns'n'Roses-on nőttem fel, de sajnos, szomorúan és szégyenlősen be kell vallanom, hogy ez nem jelenti azt, hogy mellé nem Britney Spears-t hallgattam. Csak sokkal később, 14-15 évesen álltam át a normális zenére (no offense). És ez az átállás természetesen a Nightwish-sel kezdődött. Talán-talán a Wishmaster volt az első dal, amit hallottam tőlük, de a Nemo győzött meg arról, hogy nekem bizony az összes dalukat hallgatnom kell. Mind a mai napig a The Islander a kedvencem, és Marco Hietalába szerelmes vagyok teljesen! (Itt jön képbe a Tarot, amit szintén hallgatni kezdtem akkoriban.) Tarját is nagyon szerettem, és utolsó véremig kiállok amellett, hogy Tarja nélkül a zenekar nem az igazi... Anette-t is szerettem, és a Dark Passion Play egyike a kedvenc albumaimnak, de amikor ő is otthagyta a zenekart, én is feladtam. A Cadence of Her Last Breath Marco-s verziójától pedig orgazmusom van.
3. Within Temptation - Stand My Ground
A Nightwish mellett valahogy egyértelmű. Nem volt olyan nagy hatással rám, de eléggé szerettem, és elvezetett egy csomó más együtteshez is.
4. Green Day
Évekig voltam nagy Green Day-fan, de tényleg, sokáig ők voltak számomra az etalon. Az első igazi nagy kedvencem a Wake Me Up When September Ends volt, ez volt az a dal, ami hatására aztán elkezdtem hallgatni az összes többit. Billie Joe meg annyira cuki! Ez volt az első olyan zenekar is, aminek a dalszövegére elkezdtem nagyon tudatosan figyelni (mert ekkor kezdtem el megtanulni angolul), úgyhogy a dalszövegek is sokat jelentettek nekem.
5. Evanescence
Nagyon sokáig hatalmas rajongó voltam, és a mai napig nagyon szeretem. Nagyon meghatározó együttese volt az életemnek. A Bring Me To Life volt az első dal, amit tőlük hallottam, és nyomban követte ezt az összes többi, egyszerre. :D Szerelem volt első hallásra. Mostanában is sokszor hallgatom, hogyha szarul vagyok, akkor a My Immortalt, hogyha dühös, akkor a What You Want-ot és az Everybody's Foolt, és ha csak úgy Evanescence-hez van kedvem, akkor a Going Undert.
6. System Of A Down
Kinek nem tartozik az első rockzenék közé a generációmból? Nem emlékszem, hogy bukkantam rájuk, azt sem tudom, mi volt az első, amit hallottam (valószínűleg a Chop Suey), de tény, hogy mostanában is sokszor elönt a System-hallgathatnék, és akkor egész albumokat nyomok le együltömben. Serj önálló munkáit is nagyon szeretem - egyértelműen -, a Sky Is Over az örök kedvencem, ötvenszer is meg tudom hallgatni egymás után.
(Katt a továbbra, mert van még jócskán!)

7. Flyleaf
Annyi keresztény rockot hallgattam régebb, hogy az hihetetlen. :D Nem tudom megmagyaráni, hogy miért - csak most tudatosult bennem a dolog. Egy barátomnak volt egy "együttese" (ketten-hárman voltak), ami közismert rock-dalokat dolgozott át akusztikussá. Nagyon jók voltak, tőlük hallottam először Paramore-t és Flyleaf számokat (meg egy csomó minden mást is). De az első eredeti Flyleaf dallal egy szilveszteri bulin találkoztam, és utána heteket töltöttem azzal, hogy kiderítsem, mi volt az. A Cassie volt.
8. Skillet
Ha már Flyleaf, akkor Skillet is. Őket is a barátom együttese által ismertem meg, és nem kérdéses, hogy az első dal, amit hallottam, a Hero volt. Annyit buliztam egyedül Skillet és Flyleaf számokra, el sem tudjátok képzelni. :'D
9. Billy Talent
Emlékszem, amikor először láttam a Devil In A Midnight Mass klipjét a TV-ben, egyszerre voltam beszarva és elszállva. :D Talán egy hétig hallgattam megállás nélkül Billy Talentet, annyira imádom Ben hangját! (És fejét. És nevét. Ó, istenem.)
10. Bullet For My Valentine
Ők kb. a Billy Talent-tel egyszerre "történtek", a Tears Don't Fall éppen egy olyan időszakomban talált rám, amikor teljesen együtt tudtam érezni vele, és dagadtra bőgtem a szemeimet ezt a számot hallgatva. Egy idő után pedig dagadtra ordítottam a torkomat, amikor a szomorúság dühvé változott bennem. :D
11. Linkin Park
Az én környezetem egyik legnagyobb együttese volt abban az időben, amikor elkezdtem ilyesféle zenét hallgatni, mindenki imádta őket körülöttem - én is. A Numb volt az első (és mind a mai napig a kedvencem, főleg a Jay Z-s változat), majd' egy évig agyonhallgattam őket.
12. Limp Bizkit
Őket mostanában elkezdtem ismét hallgatni, mert - szégyen, nem szégyen - az első albumaikra most bukkantam rá, és sokkal jobban szeretem, mint a későbbieket, sokkal betegebbek és komolyabbak a számok. A Rollin'-t hallottam először tőlük, de akkoriban nem tudtak kiemelkedni a (számomra) bulizós-banda kategóriából.
13. Tankcsapda, Road, Depresszió
Ezek az együttesek teljesen magától értetődőek, nálunk ők alapozták meg a rocker-létet akkoriban. Valójában idesorolhatok mindenkit, aki fellépett az EMI-táborban nálunk. A Depresszió volt az egyik legkirályabb koncert, amin valaha is voltam - és bár mostanra nem látom többnek őket, mint koncertzenekarnak, az tény, hogy a koncertezést nagyon jól csinálják.
14. Marilyn Manson
Ő hozta meg az életemben az egyik legnagyobb változást zenei téren, ezt kijelenthetem. Sőt, megkockáztatom azt is, hogy a személyiségemet is elég komolyan alakította. Amikor először láttam/hallottam a Tainted Love-ot, teljesen szerelmes lettem ebbe az emberbe (és ez a szerelem máig sem múlt el, főleg, amióta kicsit utánanéztem a dolgoknak). Persze, akkoriban én is a botrányt láttam, és ez a nonkonformizmus fogott meg a legjobban (meg Manson külseje, volt is egy hatalmas plakát a szobámban, anyuék elég sokat köpködtek miatta), mára azonban már egészen más okok miatt szeretem őt. Hihetetlen ez az ember, a világnézete, az elképzelései, a festményei!

Arról, hogy mik következtek Manson után majd egy másik bejegyzésben írok, nem akarok két kilométeres posztot. :) És egy meglepi a végére:
plusz 1: Pain - Shut Your Mouth
Az egykori barátomnál éppen Nightwish koncertdvd-t néztünk, amikor eszébe jutott ez a klip, hogy mindenképp látnom kell. :D Aztán teljesen elfelejtettem az együttes nevét is, a dal címét is, de most eszembe jutott, hogy ez is létezik, szóval gyorsan begúgliztam, hogy "guy, milk, alien, rock" és csodák-csodájára elsőre megtaláltam. Élvezzétek.