Egyre inkább hajlamosak vagyunk elfelejteni a tényt, hogy a blogolás eredetileg egy olyan műfaj volt, mely megkövetelte az írói képességet. Alapjáraton olyan emberek kezdtek el internetes naplót írni, akik nem idegenkedtek teljesen az írástól, fogalmazástól. Mostanában azonban a blogolás a legkönnyebb weblapszerkesztési kategóriának számít, boldog-boldogtalan blogol. Természetesen mindenkinek joga van a szólásszabadsághoz, a véleménye, gondolatai megosztásához - nem is ezzel van a baj. Hanem az olvasók eltorzult értékrendszeréről. A Gportálon figyelhető meg legjobban a jelenség, hogy olyan blogok (is) kerülnek a toplista élére, amelyek szerkesztői egy épkézláb mondatot nem tudnak összerakni - és ez még csak egy dolog. Íme tíz blog- és bloggerbetegség, amivel lépten-nyomon találkozok a Gportálon:

1. Divat-designok
Tetszik, nem tetszik, de az ember legelőször a designt veszi észre (és bírálja), amikor megnyit egy weblapot. És - kár tagadnunk - sokszor a design alapjén döntjük el, hogy maradunk-e az adott lapon, vagy sem. Nekem is vannak alapelvárásaim egy blog kinézetével kapcsolatosan, s ha a blog nem fér bele az általam felállított keretbe, bizony 10-ből 8 alkalommal a piros x-re kattintok. Ilyen alapelvárás számomra az, hogy - ha már a blog lényege a szöveg - a bejegyzések könnyen olvashatók legyenek: ne legyenek túl kicsik a betűk, olvashatatlanok a formázások, legyen a szöveg rendezett, ne lógjanak ki a sorvégek.
2. Helyesírás, fogalmazási készség teljes hiánya
Eleget verem a nyálam emiatt, éppen ezért néhányatoknak mindig sikerül a képembe vágni egy-egy elírást, helyesírási hibát, ezúton is szeretném megköszönni a figyelmeteket! De komolyan mondom, ha valaki egy olyan műfajt választ magának, ami feltételezi minimum napi 20-25 mondat megírását, akkor az a legkevesebb, hogy az illető legalább az alapvető helyesírási szabályokat ismerje. Nem beszélve az állandó gépelési hibákról (a vesszők, pontok után Space jár), és a rengeteg smiley-ról. Ewww.
3. Tucatblogok
Na, nem azt mondom, hogy egyedi blogot nem is lehet találni, mert hála a Gportál-istennek, egyre több és több érdekes blog üti fel a fejét. De. De az összes többi ugyanolyan. És ez az, amit nem értek, és fel is dühít rettenetesen: a blognak az a lényege, hogy a te személyiségedet tükrözze, nem? A te kedvenceidet, a te stílusodat, a te véleményedet, a te gondolataidat. Én nagyon nehezen hiszem el, hogy mindenki ugyanazokat a rózsás patterneket meg órás medálokat szereti - pontosabban, hogy csakis ezeket a dolgokat. Kit érdekel, ha egyesek szemében nem "menő" az, hogy szeretsz főzni, vagy lány létedre focizol, vagy szereted a klasszikus zenét? Igenis "menő"! Tudod, mi nem az? Megjátszani, hogy egy teljesen más személy vagy, csak mert azt gondolod, hogy úgy sikeresebb leszel.
4. Összecsapott kritikák & ajánlók
Ó, igen, a visszatérő jelenség. Ismét elöntötte a GP-s bloggereket a kritika-hullám, hirtelen mindenki véleményezni kezdett mindent, ami a közelébe került. Vannak, akik külön lapot nyitnak ennek céljából, vannak, akik a blogukon osztják meg nézeteiket mindenféle dolgokról. Nagyon jó, ha valakinek van véleménye, és még jobb, ha valaki fel meri vállalni - gondolná az ember, de itt nem erről van szó. Gyakorlatilag ugyanazokat a gondolatokat olvashatjuk el mindenhol ugyanazokról a dolgokról, ugyanolyan átgondolatlan, összecsapott megfogalmazásban, ugyanúgy két-három sorban. Jó lenne, ha lasan mindenki megtanulná, hogy 1) legyen saját véleménye, 2) ha valamit kijelent, indokolja meg! Az ajánlókkal pedig szóról szóra ugyanez a helyzet, csak akkor jobb, ha az illető még egy annyi energiát se fordít rá, hogy két mondatot összecsapjon, hanem bemásol valamit innen-onnan (jobb esetben forrás nélkül).
4. Sablonos "inspiráció"
Míg nagyon sokan értelmetlennek, fölöslegesnek érzik az inspirációs posztokat, én azok táborát gyarapítom, akik töretlenül szeretnek - mindenféle különösebb ok nélkül - képeket posztolni. Igen ám, de amíg sokan azt gondolják, hogy csak összedobunk néhány képet, ami az utunkba kerül, valójában egy picit többről van itt szó. Nem mondom, hogy húsz perceket töltünk el képválogatásokkal, de azért ügyelünk rá, hogy stílusban/hangulatban/témában összeillő képek legyenek, vagy legalább az aktuális hangulatunkat mutassák. Ezzel szemben sok blogger csak összeszed egy pár képet WeHeartIt-ról (körmök, kutyák, "swag", belieber, ilyesmi), és felba... khm, felhajítják az oldalukra, mint inspirációs bejegyzést. Mégis mire inspirál mindez, ha szabad kérdeznem? És ha, tegyük fel, három hónap múlva eléd kerülne a képválogatásod, éreznél valamit? Felismernéd egyáltalán? 

6. Fogmosós blogok
Igen, a blog arra (is) való, hogy a mindennapjaid eseményeit megoszd az olvasóiddal. De azért van egy elég éles határ aközött, amit érdemes megosztani, és aközött, amit fölösleges. A személyes életed részleteiről te magad döntöd el, hogy mit gondolsz túl soknak, van, aki nyílt, van, aki kevésbé. Viszont annak nem látom értelmét, hogy napi szinten leírd, hogy hogyan keltél fel, mit ettél, mit ittál, mit játszottál, mit láttál a plázában... Persze, a felsoroltakból is ki lehet kerekíteni egy-egy érdekes bejegyzést, de alapjáraton senkit nem érdekel a napi rutinod, főleg nem napi szinten ugyanúgy leírva. 
7. Ál-DIY-posztok
Sokan kértétek, hogy posztoljak DIY-ötleteket, de soha nem tettem szívesen, mert mi értelme van a saját blogomon posztolni valaki más DIY-leírását? Mégis sok blogon látok ilyesmit - ezzel ellentétben viszont nagyon kevés olyan GP-s blog van, ahol a szerkesztő 100%-osan maga csinálta a leírást, ő fotózta le a folyamatot, ő adta az instrukciókat.
8. Csodálatos idézetek
Mindenki olyan mélyen gondolkodik az élet dolgairól... A bemutatkozások, a modulok, a blogposztok címei/alcímei tele vannak idézet-gyöngyszemekkel. Sokszor nemcsak klisések, de teljesen értelmetlenek és ellentmondásosak is. Sose értettem, miért neveznek ki az emberek teljesen egyszerű mondatokat hirtelen idézetnek. A tegnap találkoztam az új kedvencemmel, hadd osszam meg veletek: "Az ember nem mindig tudja egyszerűen kimondani azt, amit gondol. A szíve az akadály és a gondolatai."
9. Művészkedés?
Rengeteg önjelölt művészpalánta nyüzsög a Gportálon (khm, bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű). Hirtelen mindenki ért valamihez: van, aki regényt ír, van, aki megelégedik a fanfic-kel, van, aki csak rajzolgat, és egyre több van, aki fényképésznek képzeli magát. Nem mondom, hogy én aztán a művészek művésze vagyok, de a falat kaparom egy-egy alkotás láttán, ami olyanok keze alól került ki, akik soha egy verset el nem olvastak, vagy soha egy klasszikus festményt nem láttak. Nem mondom, hogy ezekre mindenképp szükség van ahhoz, hogy valaki ügyes legyen - hogyha van tehetség, de ha se tehetség, se kultúra nincs, csak beképzeltség... Ehh, ne is beszéljünk róla.
10. Sablonos bemutatkozások
Persze, mindenki maga dönti el, hogy mennyi információt akar magáról megosztani az olvasóival. De engem kifejezetten zavar, ha valakinek a bemutatkozása a tesztek.gp-ről szedett egyszerű kis tesztből áll (név, súly, magasság stb.), mert az igazán fontos infókat nem tudjuk meg a szerkesztőről. Hogyha rászánod magad, hogy naponta megírj egy-egy blogbejegyzést, igazán megírhatsz egy rövid, összefüggő, de legalább egyedi bemutatkozást, amiben azt osztasz meg, amit te fontosnak érzel, nem pedig egy teszt kérdéseit követed, mert "mindenki más is azt csinálja".