utálkozók és zárások Szerintem mindannyian tisztában vagytok a DiamondLight történetével, vagy legalábbis a nemrégiben történtekkel. Ezzel kapcsolatban szeretném megosztani veletek néhány gondolatomat, bár tudom, hogy félreértésekhez fog vezetni, és valószínűleg kapok értük a nyakamba. :) De megszokhattátok, hogy ennek ellenére is mindig muszáj szabadjára engednem a gondolataimat és a billentyűzetemet.
Tulajdonképpen nem is a DL-ről szeretnék írni, hanem erről az örökké aktuális témáról: az utálkozókról, és a miattuk történő zárásokról. Ennek a témája mégis leginkább a DL segítségével figyelhető meg, hiszen Szissz az, akit a legtöbbet cseszegetnek a mindenkori gyűlölködők. Az utóbbi időben többször is visszajött, de mindig csak kevés időre, hiszen az utálkozók nagyon rövid idő alatt elűzték megint. A legnagyobb problémájuk Szissz "egyedisége" volt, amelyet ők kétségbe vontak. Erre több magyarázat is van, amelyekbe nem szeretnék most belemenni, elég az hozzá, hogy ezeket az utálkozókat a látogatók általában elintézték azzal, hogy "savanyú a szőlő" és hogy "csak irigyek". Szissznek azonban nem sikerült mindezt félvállról vennie.
Ez érthető, aláírom, hiszen az ember nagyon könnyen beleun az állandó szidalmazásokba. Én mégis azt mondom, hogy ilyenek esetén jobb, ha a szerkesztő arra koncentrál, amiért a látogatók hálásak, ha a kedves szavakra és az alátámasztott, jóindulatú kritikákra figyel, és megpróbálja nem venni komolyan a szidalmazókat. Miért? Először is, mert általában tényleg csak az irigység beszél belőlük, és saját magukat alacsonyítják le azzal, hogy sem a szavaikat megválogatni, sem valamilyen támaszpontot az érveik mellett felmutatni nem tudnak. Hogyha valaki nem képes kultúrált módon megfogalmazni a véleményét, annak általában nincs is épkézláb véleménye, valamilyen érzés áll a háttérben (irigység, harag, vagy egyszerűen csak egy megmagyarázhatatlan ellenszenv a szerkesztővel szemben). Ezek pedig már nem a szerkesztő munkáját bélyegzik meg. Éppen ezért nem érdemes ezeken kikészülni: ha az ember munkájával van valami baj (és azt szépen, udvariasan, vagy legalábbis érvekkel alátámasztva mondják el), az ellen lehet és általában kell is tenni, de az utálkozások többnyire értelmetlenek. Más dolog az, hogy egy-két szitkozódást még leszar az ember, de a negyvenedik mellett már nem tud szó nélkül elmenni. És a legtöbb esetben hiába magyarázza meg a szerkesztő, hogy az utálkozóknak ezért meg ezért nincs igazuk, az valahogy csak olaj a tűzre, és egy bizonyos pont után már nem lehet szép szóval kezelni őket. Az egyetlen mód az, hogy az ember páncélt növeszt, és úgy dönt: nem érdekli. Hogy ő ezentúl csak a saját munkájára, annak fejlesztésére és a korrekt visszajelzésekre fog koncentrálni. Nagy önuralom és elszántság szükséges ehhez, de higgyétek el, meg lehet tanulni. Hogyha a szerkesztő tényleg szereti, amit csinál, akkor nem hagyja abba csak azért, mert egyeseknek túl sok a szabadidejük, netán a való életben elnyomják őket, és ezért az interneten növesztenek nagy szájat.
Én csak azt mondom mindenkinek, akit cseszegetnek, hogy álljon lábra, húzza ki magát, és magasról szarjon az utálkozók fejére. Mert hogyha egyszer az ember elkezd nyitni-zárni az utálkozók miatt, nagyon nehéz ebből a körből kilépni.
|
Én mindenről lemaradtam, de van egy olyan érzésem, hogy jobb is. Sajnálom, hogy ez történt, viszont ezek az emberek, akik szapulják mások (esetünkben Szissz) munkáját, teljes mértékben az irigység vezérli őket. Nem tudták elviselni, hogy valaki ennyire saját stílussal tud rendelkezni, úgy érezték, hogy el vannak "nyomva" az által, hogy Szissz itt van/volt. Tipikus példája a fiatal gyerekeknek, akik (ahogy Te is írtad Chloé) a neten élik ki az elnyomott énjüket. Bár én is ugyan ezeket tanácsolnám, valahol én is így döntöttem volna. Nem bírja sokáig az ember, főleg ha valaki érzékeny a bunkó, rosszindulatú emberekre. Talán azzal lehetett volna megakadályozni a szituációt, hogy minden interaktív lehetőséget leveszel a lapról Szissz (de ez sem megoldás). Mindenesetre én sok sikert kívánok a jövőben, lassacskán kiöregedünk a gportálból :)
Erről van szó. :) És igazad van abban is, hogy nehéz elviselni, persze, hogy az. És abban is, hogy lassan kinövünk - ki bizony! :D De sebaj. :) Köszi, hogy hozzászóltál! :)