Amikor Elsie kért kritikát, és mondta, hogy anno a DunkinDonuts.gp-n írtam a fanficjéről, felcsillant a szemem, mert azt hiszem, az volt az a bizonyos fanfic, ami kivételesen tetszett.

A szél besüvített az ablakon
Szeretem az olyan kis szösszeneteket, amikben van valami csavar. Bevallom, ennek úgy fogtam neki, hogy ni, egy vidám kis írás, egy pillanatnyi hangulatközvetítés, nagyon szép, de a hangulaton kívül más mondanivalója nincs... Tévedtem, szerencsére. Nagyon erősre sikeredett ez a néhány sor. A hangulatfestés nagyon érzékletes, a képek is nagyon erősek és vizuálisak, tökéletesen átjön az a pillanatnyi csoda, a gondtalanság, a mindennapokban elrejtett varázslat. A "fürdeni kezdett" szókapcsolatnak azonban valahogy nincs meg a helye, "fürdött" és kész, mert a "kezdett" teljesen fölösleges, magán a cselekvésen van a hangsúly, nem azon a pillanaton, amikor elkezdte... Remélem, érted, miért akadtam fenn egyetlen szókapcsolaton, és miről beszélek. De ez csak egy apróság, ami nem zökkent ki sem a hangulatból, sem a pici történetből. És akkor gyakorlatilag fejbekólintod az olvasót (de csak finoman): "Rendetlenség maradt, elveszett a káprázatos könnyedség. S mi lesz most?" Nagyon szépen sikerült elrejtened ebben a pár sorban egy nagy igazságot, és a könnyed metafora nem egy nagy súllyal nehezedik az olvasóra, csak finoman felnyitja a szemét: a felelőtlen könnyedség után általában rendetlenség marad, a pillanatnyi gondtalanság után gyakran fel kell takarítani, legyen szó bármiről is az életben, nem csak egy aprócska szélviharról. Ügyes!

Örömben fulladozva
Ez a szösszenet is nagyon szépen közvetíti a pillanatnyi őrültséget, butaságot, figyelmetlenséget, ami a boldogság velejárója. Az "örömben fulladozva" kapcsolat fel sem tűnne az embernek, ha címként is nem emelted volna ki, így viszont úgy érzem, ez a kép nem sikerült túl jól, mintha nem is gondolkodtál volna rajta, csak előkaptad volna a farzsebedről. Egy ilyen könnyed, táncikálós mondatba nem éppen passzol a "fulladozva" szó: túl erős, agresszív ahhoz, hogy beleillő legyen, ugyanakkor túl kevés ahhoz, hogy egy ellentétet alkothasson (ha ez lett volna a célod). Itt is szépen megragadtad a boldogság mindenre rákacagós pillanatát, és ez végig is vonul az egész szövegen, mert ide-oda becsempésztél néhány kedves, játékos mondatot ("ki tudja, milyen porocska találta otthonának", a "csokipor" szó), és alapjáraton a "bögre" szó (hogy nem csészét, poharat használtál) is nagyon jó választás: gyermekien, kedvesen, játékosan hangzik. Maga a sztori is hihetetlenül aranyos, és a zárómondat mese-szerűvé teszi az egészet, ugyanakkor nagyon szépen utal a főszereplő lány személyiségére (így öt mondatban! ügyes): álmodozó, a tárgyaknak lelket és tudatot adó lányka ő.
Egy kis korrektúra: ládszódtak helyett látszottak, az "elkívánta" ebben az esetben külön íródik (mert az el- az elmesélniből került oda, nem a kívánniból), és az Ő-t csak akkor írjuk nagy betűvel, ha valaki iránt nagy tiszteletet tanúsítunk.