» a LaPetiteMort ARCHÍVUMA

napi illusztráció & oldaldolgok

Chloé — 2013-09-10 22:36:37

Hát ez nem lesz egy minőségi bejegyzés. Már csak azért sem, mert a mai rajz is csak egy work in progress, tehát erősen félkész munka, de ha egyszer azt mondtam, hogy napi illusztráció, akkor az legyen napi. A hibákat majd javítom, a hajat és a felsőt kifestem és a háttéren is alakítok majd. A változatosság kedvéért pedig ma nem egy kihívás kérdését csatolom a rajz mellé, hanem különböző oldallal kapcsolatos dolgokat. Elég sok minden van, és semmi nem kötődik semmihez, szóval vonalkázni fogok. - Az írói pályázat eredményét legkésőbb vasárnapra várjátok. Tudom, hogy azt mondtam, hogy napok kérdése, de nagyon nehéz tíz novellakritikát megírni, és más feladataim is vannak, pl. vissza kell költöznöm Kolozsvárra, ahol nincs jelenleg áramunk, és valószínűleg netünk sem. - A hónap oldala szavazását jól elcsesztem. A szavazó bemondta az unalmast, így nem tudom, mit csináljak, mert én se tudom megnézni az eredményt. Legyen akkor az a nyertes, aki a legtöbb szavazatot kapta, amikor utoljára ránéztem a szavazóra vagy kezdjek bele egy újba, és akkor skippeljük a szeptember oldalát? - A desingtól hányingerem van, mostmár egyre több helyen látok ehhez hasonlót - mármint nem konkrétan ehhez a designhoz hasonlót, hanem stílusban erősen rádolgoznak néhányan erre a blogspotos-gp-s keverék stílusra, és én nem haragszom, sőt, örülök, hogy inspirálok, de nem akarok olyan designt, amilyen máshol is van. Értitek. Szóval lehet, hogy kerül ide is valami szokatlan a napokban, amíg még tudok ilyesmivel foglalkozni, mert van rá keretem és időm. Szóval ne ijedjetek meg, ha le lesz tiltva az oldal. - Ezt a nagy felújítás dolgot is eléggé bebuktam, egyáltalán nem lett rendezettebb az oldal, annyi minden van bal oldalt is, hogy én magam sem igazodok el közöttük, ezen is változtatnom kéne, meg a cikkeket belinkelni. Ez utóbbi folyamatos program. Azt hiszem, ennyi, amiről tudnotok kell. :)

filmajánló/kritika: Stoker (2013)

Chloé — 2013-09-09 11:35:03

Műfaj: dráma, thriller, mystery (állítólag, ez utóbbi nem annyira) Rendező: Chan-wook Park Író: Wentworth Miller Színészek: Mia Wasikowska, Matthew Goode, Nicole Kidman IMDB: 7.0 Rotten Tomatoes: 69% Gabriel hatására néztem meg a filmet, és össekeveredtek bennem a nagy elvárások (mert tudom, hogy gabrielnek jó filmízlése van), és a nem annyira nagy elvárások, mert abban a hitben éltem, hogy ebben a kategóriában Lars von Triernél nagyobbat nem lehet alkotni. Aztán az első pár perc után rájöttem, hogy nem is az a kategória, és igyekeztem kitörülni a fejemből az Antikrisztust (amiről még nem is írtam, de bepótlom ezt a mulasztást). Nem fogadtam szót és megnéztem egy trailert, és annak alapján rá is készültem egy durva filmre, de aztán nem volt annyira az. Nem abban az értelemben és nem abból a szemszögből volt durva, mint ahogy azt a trailer mutatta. Megpróbálok spoiler-mentesen írni, de nem tudom, mennyire fog menni. És elég nagy falat amúgy is ez a film, nem tudom, mennyire leszek képes lábon álló ajánlót írni róla. Sebaj, próba cseresznye. Oké, kezdjük az első benyomásokkal és a szereplőgárdával. Először is, őszintén meglepődtem, hogy Wentworth Miller írta. És jelentős előnnyel indult a film, mert Chan-wook Park neve, bár nem volt ismerős elsőre, eltöltött bizalommal, mert ebben a műfajban bizony a koreaiak és a japánok nagyon jók (oké, a thriller nem ugyanaz, mint a horror, és a korei sem ugyanaz, mint a japán, de értitek). Eleinte kicsit zavaró volt Alice-t látni barna hajjal egy ilyen filmben, hiába, nekem Mia Wasikowska eléggé Alice volt, és eleinte nehéz volt elvonatkoztatni ettől... Körülbelül 5 másodpercig. Mert utána rendesen meggyőzött a színésznő a tehetségéről. Nicole Kidman kicsit alulalakított szerintem, bár a szerepe nem volt tele lehetőségekkel. Azért elég jól játszotta a megtört és törékeny anyát. Matthew Goode-ról pedig az volt a véleményem, hogy választhattak volan egy szebb férfit a szerepre, valakit, akinek erős arc-és járomcsontjai vannak, és nem néz ki úgy, mint egy enyhén elveszett -elnézést- szellemi fogyatékos. SPOILER. Vagyis nem tűnt annak a pszichopata-arcúnak. Persze, aztán fény derült mindenre és egyből megértettem a választást és a színész játékát is, és zseniálisnak minősítettem. SPOILER VÉGE. Az alapsztori az, hogy van egy lány, India (Mia Wasikowska), aki több szempontból is különleges: nagyon erősen érzékel mindent, amit más nem, észrevesz dolgokat, amiket más nem és nagyon jó hallása van. Az apja meghal a 18. születésnapján, egy balesetben, és ekkor feltűnik a színen a misztikus, addig soha nem látott (és nagyon kevesek által ismert) nagybácsi, Charlie (Matthew Goode). Beköltözik Indiáékhoz, aki most egyedül maradt az anyjával (Nicole Kidman), akivel sosem volt túl közeli kapcsolata. Valójában senkivel sem volt közeli kapcsolata, mert India a legfinomabban fogalmazva is egy furcsa lány, és mintha le is lenne maradva egy néhány évtizeddel azelőtti korban. Az emberek elkezdenek eltünedezni, és... nagyon nehéz nem spoilerezni, emberek, de a lényeg az, hogy a sztori olyan csodálatosan össze van csavargatva, hogy az ember, amikor ráeszmél a helyzetre, csak üti a fejét a falba, hogy ezt hogy nem látta... És nem csak egy ilyen momentum van a filmben. Állandóan meglep.

3. nap és illusztráció

Chloé — 2013-09-08 23:08:24

Oké, hát ez olyan katasztrofálisra sikerült, hogy csak kis méretben merem betenni, de jobb klikk és kép megjelenítése megoldja a problémát, azért készüljetek fel, elég kaki. Meg a hibákat is dög voltam kijavítani. A lényeg, hogy ez az első ilyen fényes próbálkozásom ever, nemcsak tableten, de úgy általában is, szóval olyan szemmel nézzétek. Milyen emberek vannak a környezetedben? Már vártam a kihívásnak ezt a pontját, mert azt hittem, hogy majd jó hosszan tudok írni róla, de mire idáig eljutottam, valahogy elfogytak a gondolataim. Azért megpróbálom úgy-ahogy összeszedni őket. Elsősorban az a fontos, hogy a barátaim nagy része éppen olyan elcseszett, mint én. Művészlelkek, akiknek semmi se jön össze az életben, és ha mégis - hát, akkor is inkább az árnyékos oldalra állnak. Egyébként teljesen tudatalatt gyűjtöm magam köré az ilyen embereket, a helyzet az, hogy velük van meg a közös hang, velük tudok én magam lenni, és velük van miről beszélgetni (értsd: bőghetünk egymásnak). Oké, ennyire nem vészes a helyzet, de az tény, hogy nincsenek körülöttem örök optimisták, akik állandóan mosolyognak és örülnek az életnek, és mindennek a jó oldalát nézik. Talán két ilyen barátnőm van...? Akiket egyébként nagyon szeretek, és szükségem is van rájuk, hogy egyensúlyban tartsanak, nélkülük totálisan elbillennék és mély depresszióba zuhannék. Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok, hogy azt mondhatom, hogy a barátaim igaz barátok, vagyis fel tudok sorolni tíz olyan embert, akikhez az éjszaka közepén becsengethetnék, ha valami komoly bajom van, vagy csak beütött a blue mood. Fake emberek nem is igazán vannak körülöttem, kerülöm őket minden képességemmel. Barátaim vannak, és nem haverjaim, pontosabban vagyok olyan szerencsés, hogy ez a két "mező" összemosódik teljesen, velük sírni is lehet, de bulizni is önfeledten. Illene azokról is írnom, akiket nem én választok magam köré, mint pl. a csoporttársaim... De a helyzet az, hogy nem is nagyon nyitok olyan emberek felé, akik, hogy is mondjam, nincs bennük potenciál, hogy igazi barátaim legyenek. Persze, kedves vagyok velük meg aranyos, meg részt vettem ilyen-olyan csoportsörözéseken, meg minden, de érthető módon nem vagyok velük puszipajtás. Szóval igyekszem megszűrni a környezetemet azért. Sokszor hallottam, hogy nem jó, hogy ilyen emberekkel veszem körül magam, mert lehúznak - de ez nem igaz. Azt hiszem, elkanyarodtam a témától. Be is fejezem.

kedvenc fotósaim devArton #1: Bailey Elizabeth

Chloé — 2013-09-08 17:34:15

Bailey Elizabeth, régi accountja nevén Miss Deathwish az első számú kedvenc fotósom deviantArton. Csodálatos képei vannak, az összes olyan, mint egy morbid, beteg film vagy egy gyönyörű rémálom. Az első képek, amelyeket tőle láttam a zöld és vörös színkombinációval fogtak meg, és a sok-sok vérrel, természetesen. Hihetetlen, hogy a horrorisztikus képeket milyen varázslatos módon tette egyszerre nyugodttá is. Mostanában elszakadt ettől a világtól, sokkal elvontabb képeket csinál, de ugyanaz a rémálomhatás megmaradt, ugyanolyan morbidak, abszurdak, rémisztőek és gyönyörűek a képei. És nem csak. Mert a pillanatok szépségét is olyan érzékkel ragadja meg, amilyet ritkán látunk. Nem beszélve a színvilágról. Leginkább önarcképei vannak, de csodaszép szeplős gyerekeket is láthatunk a képein, és nem a megszokott szappanbuborék fújós módon. Minden imperfekciót úgy emel ki, hogy azok abban a pillanatban szépséggé változnak. Mindemellett kibaszott szépen rajzol, az ő stílusa adta meg az alapot az én rajzaimhoz is, ő mutatott rá, hogy igenis érdemes nem mindennapian, hanem minél betegebben (ennél jobb szót nem találok) alkotni. És ír is. De hogy...! Befejezem, beszéljenek helyettem a képek. A Bővebbenre kattintva még többet láthattok az én kedvenceim közül, de érdemes megnézni a teljes galériát vagy a hivatalos oldalát, esetleg a tumblr-jét.

Placebo - Loud Like Love (nem éppen) lemezkritika

Chloé — 2013-09-08 13:10:39

A torrentezés a legnagyobb találmány. Ezt így kijelentem. És azt is kijelentem, hogy ez, amit most írni fogok, nem éppen nevezhető kritikának, inkább olyan ez, hogy vettem a gondolataimat és az album hallgatása során kisírt összes könnyemet, összekevertem egy tálban aztán hagytam megkocsonyásodni. Szép a színe, de büdös. Úgyhogy ilyenre is számítsatok. De még nem fogok lekattanni a témáról, majd megrágom rendesen és írok egy lábon álló kritikát is, ha megszoktam az egészet. De ezt nem tudom magamban tartani. A Loud Like Love-ot és a Too Many Friends-t már ismertem és agyon is hallgattam tisztességesen, most meg itt az egész album, amit egyszerűen nem tudok abbahagyni hallgatni. De az is benne van a pakliban, hogy azért, mert végre új Placebo, és nem annyira azért, mert tökéletesen el vagyok szállva tőle. Mert el vagyok, de azért nem egy Meds. Nem is Battle For The Sun. Valami egészen más, és még nem igazán tudom, hogy rosszabb-e vagy jobb vagy ugyanolyan, vagy mi a helyzet vele egyáltalán. Én, hogy őszinte legyek, a LLL után valami nem annyira Placebosan szenvedős albumra számítottam, ami egy kicsit, nem is tudom, optimistább és kevésbé beteg most, hogy ilyen szépen összejött nekik is az élet. Hát betegnek tényleg nem olyan beteg, nem érződik a kokain a tüdődben, amikor a dalokat hallgatod - azért van egy-egy rész, ahol felsejlik bennem, de ez már csak az én... hm, elcseszettségem -, de nem is vidámabbak és pozitívabbak a dalok olyan szinten, mint ahogy én attól megijedtem a LLL után. Mert tényleg megijedtem, isten ments és őrizz, hogy a Placebo egy kicsit is vidám legyen, márpedig a LLL-ben van némi optimizmus. Na mindegy. A zene és a hangszerelés sokkal egyszerűbb, mint amit megszokhattunk. Még nekem is, akinek botfülem van, sikerül elválasztani a hangszereket, eddig volt bennük mindenféle elektronikus kutyafüle, amitől olyan igazán különleges Placebos volt. Most olyan kis tinglitanglin indulnak a dalok, legalábbis egy jó részük, például a Hold On To Me. Valahogy Brian hangja is letisztult, kevesebbet panaszkodnak a hangszálai - nem tudom, értitek-e mire gondolok. Sokkal nyugisabb minden. Igen, ez az, sokkal nyugodtabbak a dalok. Olyan beletörődősek.

oldalajánló: mobilism.org

Chloé — 2013-09-07 20:43:54

Már egy ideje használom a Mobilism.org-ot, és nagyon-nagyon megkönnyítette az életemet (eddig úgy hangzik, mint egy aranyér gyógyszer). Most jutott eszembe, hogy akár egy ajánlót is írhatnék róla azoknak, akik szeretnek olvasni, de nem tudnak minden könyvhöz hozzáférni, van e-book readerük vagy, mint én, képesek laptopon is olvasni. Vagy nincs pénzük és lehetőségük méregdrága magazinokat olvasni, és annyira elszántak, hogy minden hónapban keresik mondjuk a Vogue UK számait a neten. És persze tudnak angolul és szeretnek angolul olvasni. Na, nektek van egy jó hírem. :D A Mobilism.org egy fórum gyakorlatilag, ahol rengeteg könyv/magazin van, .epub, .pdf és .mobi formátumban. Annyit kell tenned, hogy regisztrálsz, mert csak a regisztrált felhasználók férhetnek hozzá olyan opciókhoz, mint pl. a keresés, ami ugye elég alap dolog, ha valamit le akarsz tölteni. Teljesen ingyen lehet regisztrálni, ami nem kicsit volt meglepő számomra, tekintetbe véve, hogy mennyi minden van. Hogy ha nincs semmilyen célod, nincs egy konkrét könyv, amit keresel, akkor a következő lépéseket ajánlom neked (mert könnyen el lehet tévedni, én is eltévedtem eleinte rendszeresen). A felső sávban rákattintasz arra, hogy Releases, és a kategóriák közül kiválasztod azt, hogy eBooks, majd azt, hogy eBook Releases By Category, így nem fogsz mindenfélét látni a "Hogyan mondjuk meg a kecskénknek, hogy szakítani akarunk vele" és "Hogyan főzzünk ebédet a földönkívüli szomszédainknak" témákban (vagyis nem keverednek össze a szakkönyvek, a self-help könyvek és a regények, na), ott aztán kiválasztod a neked tetsző kategóriát. Ahol van egy kicsi nyilacska is a pipa mellett, az azt jelenti, hogy vannak alkategóriák is, pl. a Fiction résznél van még öt másik opció is. Érdemes a General Fiction/Classics résznél nézelődni, mert ott van szépirodalom, a Romance és a Young Adult részeknél zömében nyálas ponyvaregények és magukat írónak képzelők szennyirodalma van (persze, tisztelet a kivételnek). Ha rákattintottál a neked tetsző kategóriára, akkor kilistázza a könyveket, ezzel az a gond, hogy végig kell nézni néhány oldalt, amíg valami érdekeset talál az ember, de érdemes. Az író nevét és a könyv címét listázza ki neked, ha rákattintasz egy ilyen linkre, akkor megnyílik egy fórumoldal, egy leírással a könyvről, a borítóval és egy vagy több letöltési linkkel. Az sem a legjobb megoldás, hogy csak akkor látja az ember a könyv műfaját, tartalmát és borítóját, ha megnyitja a linket, de sebaj, nem lehetünk ennyire lusták... Ugye? Szóval mindenkinek érdemes regisztrálni, aki szeret angolul olvasni, mert tényleg minden megvan, ami csak kellhet neked, rengeteg írótól rengeteg könyv, egy igazi paradicsom az egész fórum. Én egyhuzamban lelkes vagyok, amióta felismertem, és agyba-főbe töltöm a könyveket - az már más probléma, hogy nem olvasom el a felét sem... Azt elfelejtettem mondani, hogy ha laptopon olvasol, akkor kelleni fog egy olyan program, ami olvassa az .epub vagy .mobi fájlokat is. Én a SumatraPDF nevű programot használom (a nevére kattintva letölthetitek), elég minimalista, egyszerű és könnyen kezelhető, nem túl szép, de nem is baj az.

ez itt a reklám helye

Chloé — 2013-09-07 13:05:12

Az a különleges esemény következik most, hogy önmagamat hírdetem. :D A helyzet az, hogy új design került a személyes blogomra, amire kivételesen nagyon-nagyon büszke vagyok, és komolyan elgondolkoztam azon, hogy inkább ide teszem fel. (Ez még mindig nem kizárt, haha.) Vegyétek úgy, mintha egy bármilyen alkotásomat osztanám meg veletek, egy blendet vagy színezést, csak épp ez egy design. A véleményetekre nagyon kíváncsi vagyok, de azt hiszem, sikerült végre valami olyat alkotnom, ami 100%-osan én vagyok. Mindenféle kredit meg inspirációforrás fel van tüntetve ott, csak kattintsatok a képre. És ha már itt tartunk, ajánlok nektek egy galériát, aminek a képeit használtam a modulokban: ő az a lány, akinek a fotós munkáját tátott szájjal és sárgán az irigységtől figyelem. Érdemes megnézni! :)

LookBook Friday

Chloé — 2013-09-06 16:14:50

Azt hiszem, a sok hosszú, szöveges bejegyzés után rátok fér egy kis könnyedebb, képes poszt - és egyébként is péntek van! Úgyhogy íme egy LookBook Friday válogatás a kedvenc összeállításaimból. Általában nem vagyok oda a csupa fehérért, de ez a minimalizmus nagyon megfogott. Azokat a napszemüvegeket meg imádom - bár csak nézni... (Henar V.) Ez már egy merőben más stílus, de a táska és a szegecselt harisnya maga a tökély. (Evamaria K.) Szintén egy, az előzőektől eltérő stílus, ami a hétköznapi stílusomhoz a legközelebb áll, egyszerűen imádom, hogy az elsőre össze nem passzoló darabokat milyen szépen kombinálta. (Robin S.) Ezt egyrészt azért osztom meg, mert imádom az ilyen felsőket, nagyon különlegesek - másrészt azért, mert a képen látható lány bizony magyar. :) (Dora D.) Végül pedig egy tökéletes és bájos összeállítás: a harisnya és a pulcsi a kedvencem, de a ruha színe is gyönyörű, nem beszélve a cipőről és a hozzá tökéletes érzékkel párosított arany karkötőről. (Joana G.)

2. nap: Melyik a három kedvenc színed? & Illusztráció

Chloé — 2013-09-05 23:18:07

Hm, erről nem igazán tudom, hogyan írhatnék egy valamirevaló bejegyzést. Ha azt vesszük figyelembe, hogy hány "kedvenc" színem van, meg lenne a két oldal is, de mivel csak hármat írhatok... A helyzet az, hogy évszakonként, sőt, a napi hangulatom szerint is mindig változnak az aktuális kedvenc színeim, és olyanok is vannak, amiket önmagukban nem szeretek, de egy másik színnel párosítva annál inkább (pl. a narancssárgát csak türkizzel együtt). Az örök kedvencem a teal, ami a türkizkéknek egy sötétebb és fakóbb árnyalata, valamint a fekete - lassan mottómmá vált, hogy "a fekete a színek királynője". Jelenleg pedig a burgundi áll a legközelebb a szívemhez és a hangulatomhoz, de legalább ennyire szeretem az emerald zöldet és a mustársárgát is - tipikus őszi színek. :) Lám, sikerült tíz sornyit beszélnem a színekről - de még tudnék! :D A rajzról annyit, hogy egy képet rajzoltam körbe - egyelőre ez az a módszer, ami tényleg megy, mivel saját sketch-eket nem tudok bescannelni (szép magyar mondat), lévén, hogy nincs itthon scannerünk. A körberajzolás után került rá a két pattern, a fekete bársony és a sequin-gallér, a kép többi része pedig direkt nincs kiszínezve, hogy kellőképpen hangsúlyosak legyenek a patternek és az ellentét. Így. Ezt is kimagyaráztam. :D

Filmkritika: Control (2007)

Chloé — 2013-09-05 22:49:20

Műfaj: életrajzi, dráma Rendező: Anton Corbijn Színészek: Sam Riley, Samantha Morton, Craig Parkinson Rotten Tomatoes: 87% IMDB: 7,7 A Control számomra tipikusan egyike azoknak a filmeknek, amiket megnézek, ha épp a padlón vagyok - hogy még inkább a padlón legyek. Éppen ezért gondoltam, hogy amíg lejön ismét, írok róla egy rövid ajánlót/ismertetőt. Elsősorban azok számára lehet érdekes, akik ismerik és szeretik a Joy Division nevű zenekart, neadj'isten épp olyan szerelmesek Ian Curtis-be, mint én. Másodsorban azoknak ajánlom, akik az On The Roadban látták Sam Riley-t és belé lettek halálosan szerelmesek (mint én, bár én a Controlban láttam először). Harmadsorban azoknak ajánlom, akik szeretik az életrajzi filmeket és a 70-es éveket, vagy akik egy kicsit is vonzódnak a "hogyan legyünk híresek és csesszük el az életünket?" témákhoz, esetleg látták a Sid and Nancy-t vagy a Runaway-t. Végül pedig ajánlom mindenkinek, aki szereti az elgondolkoztató filmeket, és nem rózsaszínben, hanem monokrómban akarják olykor látni a világot - már csak azért is, mert a film fekete-fehér. Bizony. A Control 2007-es film, és mint mondtam, a Joy Division zenekar énekeséről, Ian Curtis életéről szól. Nyomon követhetjük a Division előtti életétől kezdve a halála pillanatáig, betekintést nyerhetünk az enyhén bomlott elméjébe és kesze-kusza szerelmi életébe. Aki ismeri Ian Curtis élettörténetét, az tudja, hogy 23 évesen véget vetett az életének. Aki nem ismeri - most már az is tudja. Érdemes ennek fényében nézni az egész filmet, hiszen elsősorban a fanok a célközönség, vagy legalábbis azok, akik ismerik az együttest - azoknak pedig a történet terén nem igazán lehet újat mutatni, hiszen a film maga Ian feleségének, Deborah-nak a memoirján alapszik.

esti mese: beszélgetés egy idegennel (na-na, nem ufóval)

Chloé — 2013-09-05 21:30:45

Már egy ideje tervezem ennek a bejegyzésnek a megírását, de valahogy mindig vártam a megfelelő pillanatra, amikor egy aktuális eseményről is tudok írni, hogy alátámasszam valamiképp a mondanivalómat. Hogyha valaha is láttatok egy kávézóban egy lányt egyedül ülni, állig felhúzott lábakkal, egy könybe bújva, miközben egyik cigarettát a másikra gyújtja - lehet, hogy engem láttatok. Komolyan, mindigis szerettem kimenni egy kávézóba, ott leülni, és olvasni vagy írni, naplót, történetet, bármit. Sőt, tulajdonképpen jobban is szeretek egyedül kávézni, mint valaki mással. Már több embert is megismertem így - bár eleinte arról szerettem volna írni, hogy azért jó egyedül beülni valahová, mert figyelheted az embereket, és rengeteg inspiráció és ötlet hajlamos megrohamozni, amellett, hogy egyedül lehetsz magaddal és a gondolataiddal, miközben mégsem vagy gyakorlatilag egyedül... De akkor erről egy másik bejegyzésben. Most hadd beszéljek arról, hogy milyen, amikor egy random ismeretlen odaül hozzád egy kávézóban és valami különleges, valami varázslat történik. Nem a mai volt az első ilyen alkalom, és remélem, hogy nem is az utolsó, de most ez él bennem a legélesebben, hiszen most történt, ezt szeretném megosztani veletek. (Jaj, mennyit szövegeltem majdnem fölöslegesen.) Szóval ma beültem a kedvenc kávézómba a naplómmal és Esti Kornéllal. Békésen olvasgattam, aztán elkezdtem írni a naplómba. A pincérlányok már megszokták ezt, a vendégek nagy része is - ahogy ez később kiderült. Aztán bejött egy kissrác, amolyan 16 évesnek néztem, amikor belépett. Leült a mellettem levő asztalhoz, és telefonálni kezdett egy haverjával, hogy az is jöjjön ki a kávézóba, mert egyedül van, és nem akar egyedül lenni. Aztán egy másik ismerősét is felhívta ugyanezzel. Bennem meg elindult a gondolatszál, hogy miért is nem szeretnek az emberek egyedül lenni. Éppen leírtam a mondatot, hogy "épp olyan hangulatban vagyok, hogy ha ez a srác mellettem jól nézne ki, akkor leszólítanám, és elkezdenék beszélni vele az egyedüllétről, mert épp nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam". Ahogy a pontot odatettem a mondat végére, a srác megszólított, hogy odaülhet-e mellém, amíg jön a haverja, mert unatkozik egyedül. "Hát persze" - mondtam. Leült, rágyújtottunk, elkezdtük inni a kávénkat. Bemutatkoztunk egymásnak, majd megkérdezte: - Miről írtál? - Hát... erről-arról - adtam kitérő választ, aztán gondoltam egy nagyot és merészet, és folytattam - Valójában arról, hogy miért nem szeretnek az emberek egyedül lenni. Őszintén meglepődtem a válaszán.

gondolatok egy tea mellett: fiú-lány barátság

Chloé — 2013-09-02 22:32:13

Már jó ideje gondolkozom azon, hogy elmondjam a véleményemet és legfőképp a személyes tapasztalataimat ezzel a témával kapcsolatosan. Igaz, hogy courtney és Zoé is megelőzött, most mégis rászánom magam egy kicsit személyesebb posztra a fiú-lány barátságokról. Készüljetek fel, hosszú lesz! Amióta az eszemet tudom, voltak fiúbarátaim is. Hosszú ideig azonban csak haveri szinten működött a dolog, azt hiszem, ehhez is fel kell nőnie az embernek. Az életemben vannak szépen és csúnyán végződő történetek is szép számmal, sokszor bonyolodtak össze a szálak egy barátommal, és ennek sokszor lettek kellemetlen következményei. Az első komolyabb ilyen barátságom 15 évesen kezdődött, megismerkedtem egy fiúval, aki nagyon szimpatikus volt, de eleinte eszembe sem jutott, hogy összejöjjünk, hiszen messze lakott tőlem és éppen akkor vergődtem ki egy hosszú távkapcsolatból. Az exem ismerőse volt, így teljes nyugalommal és boldogsággal szidhattuk őt közösen. Később komolyabb témák is felmerültek, és én csodálkozva vettem észre, hogy számos dologban egyezik a véleményünk. Sokat beszélgettünk, leginkább interneten, néha telefonon. Aztán rendszeresen találkoztunk is, hiszen a 70 kilométer nem bizonyult leküzdhetetlen akadálynak. Amolyan "friends with benefits" kapcsolat volt a mienk, amikor találkoztunk, rendszeresen egymás karjaiban kötöttünk ki, de nem beszélgettünk kapcsolatról, rólunk, közös jövőről - minden maradt a régiben. Később persze felmerült a kapcsolat ötlete, próbálkoztunk is, de nem jött össze, ennek ellenére ugyanolyan jó barátok maradtunk. A tavaly mindketten felköltöztünk Kolozsvárra, így több időt tölhettünk együtt, és mindig számíthattunk egymásra. Nagyon szerettem átmenni hozzá, ha épp valami bántott vagy valami fájt, mert csak leültem, megkínált cigivel és végighallgatta a bajomat, és igyekezett a legjobb tudása szerint segíteni. Mindig, mindennel fordulhattam hozzá, ahogy ő is hozzám, sokszor pénzbeli problémákkal is felkerestük egymást, rengeteg szívességet tett nekem és sok szarból húzott ki. Persze, olykor később is megkívántuk egymást, egymásnak estünk néha, de ez egyáltalán nem rontott a barátságunkon, sőt, inkább megerősítette azt (pl. nyugodtan beszélgethettünk a szexuális problémáinkról, anélkül, hogy az kínos lett volna egy pillanatra is stb.). Mostanra egy picit elkopott a barátságunk, kevesebbet beszélünk, de ez nem ejt kétségbe, hiszen eddig is voltak ilyen szériáink, de mindig visszatalálunk egymáshoz. Azonban nem volt minden fiú-lány barátság ilyen szerencsés... Ugyanis elkövettem azt a hibát, hogy összeköltöztem a legjobb barátnőmmel és legjobb barátommal. (Katt a Bővebbenre!)

how to embrace fall?

Chloé — 2013-09-02 20:24:17

A kedvenc évszakom az ősz, így egyértelmű, hogy az évszak második napján (bár az elsőn illett volna) írok egy listát mindazokról a dolgokról, amiket szeretek az őszben. Remélem, az őszellenesek is találnak itt néhány olyan dolgot, amire rámosolyoghatnak, még akkor is, ha itt a suli és rossz az idő. :) A listám egyes pontjaira részletesebben is kitérek, és remélem, mosolyogva és kellemes érzésekkel teli fogjátok olvasni ezt a bejegyzést! A természet szépségei Teljesen magától értetődő számomra, hogy ősszel a legszebb a természet! Persze, minden évszaknak megvannak a maga apró csodái, de ilyenkor gyönyörű színeket öltenek a fák, és csodaszépek a fények is. Nincs is gyönyörűbb a naplemente sugarainál, amelyek átszűrődnek egy sárgába és vörösbe öltözött fa levelein. Klisé, tudom, de akkor is érdemes tenni egy sétát, és mindenféle szégyenérzet nélkül megállni egy pillanatra, beszívni az éles, őszi levegőt és rámosolyogni a környezetre! Forró kávé, tea és forrócsoki Összehúzni magad egy pokróc alatt és az öledbe venni egy jó könyvet vagy egy aranyos sorozatot csak akkor lehet még kellemesebb élmény, ha van melletted egy csésze forró ital is. A forrócsokit és kávékülönlegességeket nem is említem. Nekem a forrócsoki kifejezetten őszi ital, ilyenkor esik a legjobban. Az illatok és a hangok Az ősz jellegzetes illatai: egy tábortűz füstjének vagy az őszi esőnek az illata; egy frissen sült sütemény (ami nyáron is jól esik, de olyankor jobban szeretjük a hűvös, friss illatokat), almaillat, a sült gesztenye egész utcákat belengő illata... És a jellegzetes hangok. mint a száraz levelek vagy a kályhában a tűz ropogása egy pillanat alatt békével tölt el, és a biztonság érzésével. Halloween Bár nem a mi saját ünnepünk, de egy olyan dolog, amiért hálás vagyok az amerikai kultúrának - imádom a Halloweent! A díszeket, denevéreket, a töklámpásokat, a halloween-i horrormaratonokat, a party-kat (bár még nem voltam egy valamirevaló halloween-i partin, azt hiszem, ennek idén jön el az ideje...) mind-mind imádom. És most egy Tumblr-blog az őszről (sok van, de nekem ez a kedvencem): thingsiloveaboutfall.tumblr.com Végül pedig egy vegyes lista csupán pár szóban mindarról, amit imádok még az őszben a Bővebben után.

21 napos kihívás & an illustration a day

Chloé — 2013-09-02 14:26:48

Nagyon megörültem, amikor Jane-nél rátaláltam erre a kihívásra, mert olyan, mintha csak nekem készült volna! Bár soha nem voltam jóban a kihívásokkal - mindig meguntam, megelégeltem őket, most duplán is van rá motivációm, hiszen elindítottam ezt a napi illusztrációs rovatot is. Így a kettőt ezentúl egybevonom, és igyekszem naponta posztolni egy illusztrációt és válaszolni egy kérdésre a kihívásból. 1. nap: Mi a keresztneved? Ki után neveztek el így? Nem emlékszem, hogy leírtam-e már itt, publikusan az igazi nevemet, mindenesetre nem szívesen és gyakran teszek ilyesmit. Mostanra azonban már sokan tudják közületek, hogy Virágnak hívnak. Anyukám már 7.-es korában tudta, hogy a leánya neve Virág lesz, egy könyvszereplő után. Azt nem tudom, hogy melyik könyv melyik szereplőjéről van szó, de nem is szeretném tudni, mert akkor elolvasnám a könyvet és hipp-hopp teljesen azonosulnék vele, esetleg megpróbálnék a szereplőhöz hasonlóan viselkedni... Ismerem magam, nem tenne jót. Az már csak szerencsés (vagy szerencsétlen?) véletlen, hogy anyu egy Mezei vezetéknevű férfihoz ment hozzá...

Make Up Monday #1: beauty blogok

Chloé — 2013-09-02 12:30:50

A Make Up Monday rovat első cikkének keretein belül arra gondoltam, hogy megosztom veletek néhány nagyon jó beauty blog címét. Többnyire angol nyelvű blogokról van szó, de a képek alapján azok is megértik a leírásokat, akik nem tudnak angolul - persze a legjobban a nyelv ismerői számára élvezhetőek. TheBeautyDepartment A blog, amelyen rendszeresen találkozhatunk Condrad Laurennel is; a blog, amelyről a GP-s inspirációs oldalak a legtöbb képet kimásolják; a blog, amelyen mindenről van leírás. Azt hiszem, nem kell bemutatnom azoknak, akik otthonosan mozognak a szépségblogok világában. De hogy mégis ejtsek róla egy pár szót: rengeteg tutoriál van a mindennapi sminktippektől a frizurákon át a mintás körmökig, részletes leírással és sok-sok képpel, közérthető formában, egy kellemes környezetben. Mindenképp megéri a kattintást, és szinte biztos vagyok benne, hogy ha egy kicsit körülnézel, nálad is a könvjelzők között fogja végezni! Zoella Szintén nagyon ismert beauty blogger és Youtube vlogger ez a lány, és én külön szeretem, mert nagyon aranyos és állandóan mosolyog. A blogján vegyesen ír és posztol mindenről, a szépséggel kapcsolatos dolgok inkább a videóiban vannak, de azokban is rengeteg témát feldolgoz, rendszeres hauljai vannak és sokat beszélget más vloggerekkel is különböző témákban. Hupsz, egy kicsit elkalandoztam, nem egy egyetemes blogajánlót kellene írnom, hanem a smink-részre koncentrálni... Mindenesetre érdemes a Youtube csatornájára kattintani, egy kicsit lepörgetni és belemerülni a sminkkel és hajviselettel kapcsolatos videókba! Sprinkle of Glitter Hogyha már megemlítettem Zoellát, az ő legjobb barátnőjét sem hagyhattam ki a sorból. Nagyon-nagyon szeretem ezt a nőt, hiszen nem egy tipikus szépség: teltebb alkatú, és az arca sem az a kimondott american beauty, de elragadó személyisége van - én személy szerint jobban szeretem, mint Zoellát. :) Neki is van blogja is, és Youtube csatornája is: az előbbin nála is mindenféle témákban olvashattok posztokat, míg smink- és szépségtippeket a videókban találtok. Into The Gloss Ez már egy sokkal komolyabb blog, mint az előzőleg felsoroltak, hiszen sokkal inkább hasonlít egy hatalmas, többezer oldalas internetes magazinra. Tényleg mindent meg lehet találni, ami csak a szépséggel/sminkeléssel/hajápolással érdekelheti az ember lányát, és nagyon tartalmas leírások is vannak. Abszolút megéri a kattintást, és nem kell megijedni: hamar eligazodsz az első ránézésre zsúfoltnak tűnő oldalon! Azonban itt már nem árt, ha van egy kis angoltudásod... :) Lips So Facto Végezetül pedig követhezzen az én személyes kedvencem, annak ellenére, hogy a bemutatott termékek egyikét sem tudom megengedni magamnak - és szinte biztos vagyok benne, hogy ezzel nemcsak én vagyok így. De a blog stílusa, hangulata és letisztultsága teljesen magával ragadott, és egyszerűen muszáj olvasnom, még akkor is, ha csak sóvárogni tudok gyakorlatilag mindenért, ami a blogon megjelenik.

an illustration a day #1

Chloé — 2013-09-01 20:00:03

yolo & carpe diem

Chloé — 2013-08-31 23:26:30

Nagyon sok ehhez kapcsolódó véleményt és cikket láttam már a Gportálon, de még ennél is több lap mottójában/designjában/leírásában találkoztam a kifejezéssel. Azt hiszem, itt az ideje, hogy én is összefoglaljam, amit sikerült a kifejezés eredetéről és jelentéséről összecsipegetnem, és persze, a véleményemnek is hangot adok. MIT IS JELENT A "YOLO" ÉS HONNAN INDULT A HISZTÉRIA? A "YOLO" kifejezés gyakorlatilag a "You Only Live Once" ("csak egyszer élsz") szókapcsolatnak a rövidítése, melyet először Drake rapper szájából hallhatott a nagyvilág. A The Motto című dalban van egy olyan sor, hogy "you only live once, that's the motto - yolo". Persze, akinek van egy ici-pici kultúrája, az már találkozott a "carpe diem" kifejezéssel ("élj a mának"). Tehát a YOLO gyakorlatilag a carpe diem mottó tökéletesen elbutított verziója, úgy csomagolva, ahogy arra a szintén tökéletesen elbutult amerikai fiataloknak szükségük van. A "csak egyszer élsz" kifejezés egyébként eredetileg arra vonatkozik, hogy az embernek egy élete van, és abból az egyből kell kihoznia a maximumot - úgy élni, hogy halála után hátrahagyjon valamit; hogy az élete annyira legyen teljes, amennyire lehet. Az "élj a mának" pedig éppen azt jelentené, hogy amit ma megtehetsz, tedd is meg, mert ki tudja, mi lesz holnap? Klisék, persze, közhelyes gondolatok így nyersen, meztelenül, de ha belegondol az ember, egy komoly életigazság rejtőzik mögöttük. Még azzal sincs baj, ha az ember gyermeke kipróbál ezt-azt fiatalkorában, azzal a felkiáltással, hogy "mi van, ha holnap elüt a busz, és még soha nem szívtam füvet?", de az a lavina, amit a YOLO elindított, már egyáltalán nem az egészséges vagy egy kicsit káros kategória. A YOLO, MINT TINÉDZSER-ŐRÜLET A YOLO, a fent említett mottókkal ellentétben sokkal inkább úgy értelmezhető (és értelmezett), hogy minden őrültségre feljogosít: szex egy bárban felszedett idegennel 16 évesen, hatalmas ivászatok, drog, értelmetlen divattetoválások, stb. Hogyha valami hülyeséget csinálsz, nem is kell vállalnod a felelősséget, elég megrándítani a vállad és odahajítani: "yolo".

Sequins And Limes & Slices of Help

Chloé — 2013-08-31 18:23:24

Sziasztok, édesek! Amikor ezt a posztot olvassátok, én már az éterben fogok keringeni egy unikornis-háton dehogy, csak az oldal már a Sequins-and-Limes.gportal.hu címen lesz elérhető. Erre a címváltoztatásra több minden is motivált: az első pont, hogy a lap lassan kinövi a Gportál kereteit, ezért szükségem volt egy olyan címre, ami sokat mond rólam, jól hangzik és nem mellékesen készíthető logo hozzá (egy igazi, komoly "biznicc-logo"). A logo nagyon béta verziója a fejlécen is látható: van az o betűben egy lime. Hű, nagyon kreatív! Mielőtt költöznék azonban egy másik tárhelyre (ami azért egyelőre nem fog bekövetkezni), be szerettem volna járatni egy kicsit az új címet, látni, hogy hogy funkcionál és hogy esetleg megunom-e. És ha már így megújulunk, arra is gondoltam, hogy egy kicsit helyrepofozom az oldalt is, új topikokat és állandó rovatokat indítok, újrafogalmazom az egyes modulokat stb. És természetesen egy új design is része volt a tervnek. Valami mást szerettem volna alkotni, de ez a stílus már annyira hozzámnőtt, hogy nem is tudok másként gondolkozni - éppen ezért maradt a lap alapstílusa, ez a Blogspot-szerű, mégis GP-s forma. De végre nincs egy csepp rózsaszín se! A kéktől nem tudtam megválni, ahogy az aranytól sem, így most ismét egy nyárias-tavaszias külső van a lapon, de feltúrbóztam ám! Maradt a rajzos hatás is, de (dobpergést) az egyes elemek nagy részét már én rajzoltam! Értem ezalatt a lime-ot a fejlécen és a kis leveleket, a nyilacskákat és a modulok tetején és alján levő vonalkákat. A háttér nem az én munkám, ahogy a leveles képkeretek sem. Az alapinspirációt mind a címhez, mind a designhoz a fent látható képek adták: a lime-limonádé és a sequin-borítású arany rövidnadrág a címet alapozta meg, valamint a design két színét, míg - jól láthatóan - a happiness feliratú kép adta az ötletet a kéknek ezen gyönyörű árnyalatához (seafoam green a neve, én akkor is kéknek mondom!), és a felső sarokban látható kép a rajzos megoldáshoz és a háttérötlethez. Ugyanakkor nagy hatással vannak rám Teagan White gyerekkönyv illusztrációi, amelyek a levélkékhez adták az ötletet. És végül, de nem utolsó sorban említést teszek az örök inspirációforrásomról és egyik kedvenc blogomról, a Baesil.us-ról. (Mindkét forrásról írok az elkövetkezőkben bővebben is.) ÚJ TOPIKOK, ÁLLANDÓ ROVATOK Új állandó rovatok indulnak - persze mellettük rovaton kívüli posztokkal is jövök, de a hét minden napjára van egy téma, amin belül írni fogok: Hétfő - Make-up Monday (mink, haj, szépség) Kedd - Personal Tuesday (személyes posztok) Szerda - We Heart Wednesday (inspirációs posztok, moodboard-ok - ezt majd meglátjátok, mi az :D) Csütörtök - Thursday Thoughts (a tipikus gondolatok egy kávé mellett posztok, mindenféle témáról vélemények) Péntek - Lookbook Friday (Lookbook-gyűjtemények) Szombat - Saturday with Style (stílussal, divattal kapcsolatos cikkek) Vasárnap - Grateful Sunday (dolgok, amiért hálás vagyok, a hét boldog pillanatai) Ugyanakkor tele vagyok más poszt-ötletekkel is (ebben néhány olvasóm is segített), úgyhogy készüljetek fel: előre bepótlom a költözésemmel járó szünetet - a valódi költözésemmel, úgy értem, mert ismét kezdődik az egyetemi év... És végül, de nem utolsó sorban... SLICES OF HELP Elkezdtem egy új projektet, aminek alapja, hogy segítsük a kezdő portálszerkesztőket, illetve tippeket, ötleteket adjunk a sikeres lap érdekében. Ennek egy külön lapot is szenteltem: Slices-of-Help.gportal.hu Várom a feliratkozókat, ugyanakkor társszerkesztőket és vendégírókat is várok - részleteket az oldalon találtok.

A gyermek szépségversenyekről

iamchloe — 2013-08-30 11:43:58

Carmen: Szeretném ha írnál egy cikket a gyerek szépségversenyekről, hogy mi a véleményed róluk....tudod, ahol ilyen kis 6 évesek vannak és.....fúú. (oké, most nem az én véleményem a fontos. XD) Szóval várom. :3 Köszi. :D Ez egy olyan téma, aminek az értelmes kibontásához minimum gyermekpszichológusnak kellene lennem, de legalább anyának. Ettől függetlenül megvan a véleményem a dologról - és igyekszem úgy leírni, hogy ne a mélységes megvetés és megbotránkozás, hanem a tényleges hátrányok és problémák legyenek a főszerepben. Egyértelmű, hogy nem azzal van a problémám, amikor a 4-5 éves kislányok képeire kell szavazni Facebookon, normális környezetben, babos ruhában, befont hajjal. Nem, azzal az Amerikából (honnan máshonnan?) indult szokásról, amelynek keretein belül az 4-5 éves kislányokat olyan módon öltöztetik fel és sminkelik ki, mintha csak felnőtt modellekről lenne szó (modellekről? ez egy enyhe kifejezés). A Toddlers & Tiaras c. sorozat 2009-ben debütált, és mind a mai napig nagy sikernek, illetve ellensikernek örvend - ez a tévéműsor a szépségversenyen induló kislányokat mutatja be, a felkészüléstől egészen a versenyig. Interjúkat készítenek a gyerekekkel, akiken egyértelműen látszik, hogy egyrészt betanult szöveget mondanak el, másrészt máris "dívásan" próbálnak viselkedni - legalábbis úgy, ahogy azt a tévében ők is látták. Természetesen a sorozat ellen állandó tüntetések vannak, valamint egy ellen-Facebook is készült, többezer feliratkozóval. De ennek ellenére ilyen és ehhez hasonló szépségversenyek vannak, és nem csak Amerikában (utánanéztem magyarországi gyermekmodell cégeknek - a legtöbbjük honlapján szerencsére ott van egy ismertető a dolog hátrányairól, illetve a "cégünknél minden gyermek gyermek marad" mondat, tehát ezeket a gyerekeket ténylegesen gyerekként szerepeltetik).

Yay! Megérkezett!

Chloé — 2013-08-30 09:48:35

A tegnap végre megérkezett a Wacom Bamboo Pen rajztáblácskám! Igaz, hogy abban a pillanatban, hogy a futár belépett a kapun, elvették az áramot, aztán anyukámmal Dextert kellett néznem, így estig nem tudtam kipróbálni... De aztán végre leülhettem vele, és büszkén mondhatom: máris boldog párkapcsolatban élünk, és bár mindketten tudjuk, hogy kissé korai, a napokban össze is házasodunk - egyszerűen érzem, hogy ő az igazi! Életem első alkotását a Bővebbenra kattintva nézhetitek meg, ha érdekel.

rainy mood

Chloé — 2013-08-28 20:39:48

on miley's vma performance

Chloé — 2013-08-26 14:25:19

Nem szokott különösebben érdekelni sem a VMA, sem az ott fellépő hírességek, de az idei eseményekről mérhetetlen mennyiségű gif került az utamba Tumblr-ön, és én csak pislogtam, a szemöldökemet ráncoltam és a fejemet csóváltam, hogy WHAT MILEY? WHAT NOW? Alapvetően teljesen érdektelen számomra Miley Cyrus. A Disney-s énje kifejezetten, hiszen sosem néztem a Disney csatornáját, de később, a nagy stílusváltás is csak egy kis szemöldökráncolást és kérdő tekintetet tudott kiváltani belőlem. Tulajdonképpen semmi bajom nem volt azzal sem, hogy Miley felnőtt, már nem akar és nem is tud ugyanabban a szerepben feltűnni, mint a Hannah Montana idején, a kis barna fürtjeivel és széles mosolyával. Na de ennyire felnőni? Kevés dolgon botránkozom meg igazán, és túlzás lenne azt állítani, hogy ez az esemény egy volt közülük. De, finoman fogalmazva, köpni-nyelni nem tudtam, amikor végülis rászántam magam arra, hogy megnézzem ezt a csodálatos fellépést, elejétől a végéig. Az, hogy Miley nem volt képes a nyelvét a szájában tartani, vagy hogy egyre-másra próbálkozik megrendíthetetlenül a "twerking"-gel, annak ellenére, hogy bizony nem megy neki még önmagában nem jelentett volna problémát, csak egy kis lenéző mosolyt részemről. De az a sok szexuális utalás, ami már a jóízlés határán réges-rég túlmutat és egyenesen a gusztustalan kategóriába tartozik, már nem csúszott le a torkomon. A hatalmas kézzel önmagát simogató, majd a rajongók kezei között vonagló pi... khm, combú hölgynek nem csak néhány furcsa pillanata volt, emlékezzünk csak arra, amikor az egyik táncoslány fenekét fogdosta kinyújtott nyelvvel, vagy amikor aktust imitált azzal a szivacs-kézzel, nem beszélve arról, amikor Robin Thicke ágyéka előtt próbálkozott ismét a "twerking"-gel. Na már most. Miley láthatólag elfelejtette azt az apróságot, hogy bár már egy jó ideje felnőttnek számít, és már jó ideje bekövetkezett nála a stílusváltás, még mindig gyerekek ezrei rajonganak érte. Gyerekek ezrei követték figyelemmel ezt a fellépést, és fogadták el Miley viselkedését egyfajta normaként, példaként - és még csodálkozunk, hogy olyan korán nőnek fel a gyerekek? Arról nem is beszélve, hogy azoknak a nézőknek, akikbe szorult egy kis jóízlés, egyáltalán nem tetszett a fellépés, és bár Miley-nak sikerült az általa kívánt botrányt elérnie, ezt sokan nem nézték jó szemmel, és az énekesnő egy kicsit elásta magát más sztárok előtt. Végezetül pedig a Smith család reakciója, igaz, hogy nem Miley-ra, hanem Lady Gagára, de egy megosztást mindenképp megér:

a pályázat leadási ideje meghosszabbítva

Chloé — 2013-08-25 10:12:30

Az eredeti leadási határidő ma éjfél lenne, de mivel elég kevés pályamunkát kaptam, úgy gondoltam, hogy meghosszabbítom még öt nappal. Tehát a pályázatok leadási ideje augusztus 30. éjfél!

#10 dolog, amit utálok benned: rajongói oldalak

Chloé — 2013-08-23 14:48:35

Nem kérdés, hogy a Gportálnak megvan a maga stílusa: elég ránézni egy rajongói lapra, és máris meg lehet mondani, hogy az az oldal GP-ről startolt-e, és onnan költözött át egy másik szolgáltatóra, vagy első perctől pl. Fanfusion-ön indult, és semmilyen GP-s befolyás nem érte (értsd: a szerkesztő nem is látogatott GP-s lapokat). Miért? Mert a GP-s rajongói oldalaknak egy egész más értékrendszerük van, mint a többi szolgáltató fansite-jainak. Ez természetesen nem kizárólagosan negatívum, de sok olyan hiba van, amiket többnyire GP-s berkekben látni, és amelyek már nem is minősülnek hibának, hiszen megszoktuk őket. Lássunk pár ilyen dolgot, amiket én, személy szerint, hibának gondolok. 1. INFORMÁCIÓHIÁNY Sokan esnek abba a hibába, hogy létrehozzák a rajongói oldalukat, feltesznek rá egy designt és napi rendszerességgel hoznak paparazzi-fotókat - és úgy gondolják, az ezt követő tartalomfeltöltések még várhatnak, hiszen van tartalom a lapon, minden nap hoznak híreket... Igen ám, de ha valaki többet szeretne megtudni az adott sztárról, akkor annak nem elég a napi hír, hiszen abból nem ismeri meg a hírességet. Nem beszélve arról, hogy egy fansite alapvető célja az (vagy legalábbis annak kellene lennie), hogy megismertesse a szerkesztő kedvencét másokkal, hogy népszerűsítse a hírességet, ehhez azonban szükségesek az alapvető infók róla, mert a látogatók egy része azért megy fel a lapra, hogy valamit megtudjon az adott sztárról. Persze, vannak olyanok is, akik már rajongók, akik tudják az alap tudnivalókat, és az újdonságokra kíváncsiak - de nem csak nekik szól a lap! 2. FÖLÖSLEGES INFORMÁCIÓK Gyakran esnek át a szerkesztők a ló másik oldalára is, és megosztanak mindenféle információt a kedvencükről, ennek eredményeképp jönnek létre olyan modulok, amelyeknek címe: Műköröm, Póthaj, Sír. Ezeknek a moduloknak a tartalma általában egy-két mondat és három fotó. Azzal nincs semmi gond, hogy téged valóban minden érdekel a kedvenceddel kapcsolatosan, de én az ilyen modulokat teljesen fölöslegesnek tartom. Rengeteg olyan érdekesség van, amiről sokkal inkább lehetne modult csinálni. Sok olyan infó van, amiről a szerkesztők elfeledkeznek, miközben érdektelen dolgokról millió modult csinálnak. Engem érdekelne például nemcsak az adott színésznő filmjeinek címlistája, de azoknak a filmeknek a rövid leírása is. Nem azt mondom, hogy fölösleges bármilyen érdekességet megosztani, de meg kell találni a helyes, arany középutat, ki kell tudni választani, hogy mi az, ami az olvasókat is érdekelheti. Például ha egy sztárnak voltak drog- vagy alkoholproblémái, érdemes erről is írni egy cikket, interjúkból részleteket összeollózni, elmondani, hogy hogyan és mivel jutott át a krízishelyzeten stb. Az igazi baj ezekkel a fölösleges információkkal, hogy míg a szerkesztő nagy hangsúlyt fektet rájuk, az igazán fontos infók háttérbe szorulhatnak. Mostanában például nagyon kevesen veszik a fáradtságot ahhoz, hogy interjúkat vagy dalszövegeket fordítsanak magyarra, amit én nagyon hiányolok. 3. PAPARAZZI-KÉPEK Ez egy kényes téma, és megoszlanak róla a vélemények. Én nemcsak unalmasnak gondolom őket, hanem magát a sztárt is megsérted egy-egy ilyen kép publikálásával. Hiszen vannak fotók, ahol a híresség eltakarja az arcát vagy épp beint a paparazziknak - nem kérdéses, hogy nem esik jól neki az állandó fényképezés, és ha tényleg szereted a kedvencedet, akkor nem osztod meg azokat a fényképeket, amiknek ő maga sem örül. És ne felejtsük el: különbség van kép és kép között: az egyik paparazziképen mosolyog, integet a fotósoknak- ezt nyugodt szívvel megoszthatod, de a másikon már haragszik a kép készítése miatt - és egy ilyet te se látnál szívesen magadról az interneten. És amúgy is, engem nem érdekel, hogy Miley melyik vendéglőben evett a tegnap. Persze, lehetnek érdekesek ezek a fotók mondjuk a sztár személyes, mindennapi öltözködése miatt - de akkor ossz meg egyet-egyet belőlük egy olyan modulban, ahol az adott sztár öltözködéséről beszélsz. "De akkor miről hozzak híreket?" Ha épp nincs semmilyen hír a kedvencedről, kezdj el interjúkat és dalszövegeket hozni, sokkal többet elárulnak a sztárról, mint a paparazzi-fotók.

válaszok a kérdéseitekre

Chloé — 2013-08-22 10:47:30

1. Angol vagy német? Mindkettőt tanultam, németet már első osztálytól, angolt csak 9.-től, de végül így is angolból érettségiztem, mert sokkal könnyebb és jobban megy. Négy év alatt annyira megtanultam angolul, mint a tizenkét év alatt németül, bár mostanában bánom, hogy elhanyagoltam az utóbbit, mert nagyon szeretem a hangzását. 2. Mit jelent neked a "blogolás", a "webszerkesztés", mi motivál erre, és mit gondolsz, szerinted meddig fogod csinálnni? :) A blogolás, szerkesztés eleinte hobbiként indult, de mostmár valamilyen szinten felelősséget vállalok azért, amit kiadok a kezem közül, és nem kevés munkát fektetek bele. Hogy mi motivál? Az, hogy szeretem elmondani/megmutatni az embereknek, hogy ki vagyok, miről mi a véleményem. Az írásra motivál az, hogy ettől 1. fejlődök, 2. szeretem csinálni, 3. kinyithatom magam felé a világot és magam a világ felé, szerintem a blogolás minden idők egyik legjobb találmánya! Szerintem sokáig fogom csinálni, mert ez nem csak egy pár éves fellángolás, hobbi, szórakozás - egyre komolyabbnak érzem, és szeretnék a későbbiekben is ezzel foglalkozni, talán komolyabban, esetleg angol nyelven. 3. Szerinted egy ember mitől válik népszerűvé az életben? Népszerűvé? Szerintem nem olyan fontos dolog a népszerűség, a siker - én soha nem voltam népszerű a való életben, túl őszinte és megmondós voltam ahhoz. De ami fontos, hogy az emberek szeressenek szerintem az őszinteség, nyíltság (bár évekig épp ezért nem szerettek az osztálytársaim, 12.-ben ezt emelték ki fő pozitívumként), a segítőkészség és a kedvesség. A képesség arra, hogy megérts másokat, elfogadd az ő nézőpontjukat nagyon fontos. 4. Kávé vagy cappuchino? A nap bármelyik órájában tudok kávézni. Reggelre mindenképp egy erős fekete, később jöhet a cappucino, a frappé, a 3in1 kávé... 5. Sherlock vagy Elementary? Mivel az Elementary-t meg kellett gúglizzam, mert soha nem hallottam felőle, mindenképp a Sherlock. De egyébként is: a brit sorozatok nálam hatalmas előnnyel indulnak az amerikai sorozatokkal szemben, és ugye Conan Doyle skót volt, szóval ez nekem alapból azt sugallja, hogy a britekhez közelebb állt. A BBC pedig nálam egyet jelent a minőséggel, a CBS pedig... hát nem annyira. 6. Szálltál már? Mármint... hogy? Voltam-e betépve? Mert ha erre gondolsz, nem, még nem szálltam, valahogy immunis vagyok ezekre a dolgokra. -.- 7. Voltál már külföldön? Csak a szomszédban: jártam néhányszor Magyarországon, és háromszor voltam Felvidéken. 8. Volt már valaha részed orgiában? :D Attól függ, hogy ez mit foglal magába. Voltak durva bulik, amik egy kicsit elfajultak, de nem hiszem, hogy orgiának minősülnének. 9. Zabhegyező vagy Tajtékos napok? Tudod mit? Ez nem volt szép! Ha mindenképp választanom kellene, akkor a Zabhegyezőt mondom, mert nagyon erősen befolyásolta a személyiségem alakulását, az élethez való hozzáállásomat - ha nem olvastam volna azt a könyvet, most nem lennék az, aki vagyok. 10. 1 hétig smink nélkül vagy 1 hétig kukásruhában? Egy hétig smink nélkül, természetesen! :D Nem mondom, hogy a kukásruhát nem lehet izgalmasan hordani, mert egy kis kreativitással minden megoldható, de... De inkább smink nélkül, mégis jobban néz ki egy lány szépen felöltözve, de kifestetlenül, mint szépen kifestve, de kukásruhában. Eléggé megviselné a környezetemet, lehet, hogy a személyiségük is meghasadna. :D

have you ever...? & this or that? honesty hours

Chloé — 2013-08-21 15:21:54

UPDATE: Eredetileg két típusú kérdést lehetett feltenni, de úgy döntöttem, mivel többen is kérdeztetek mást is, hogy bármilyen kérdésre őszintén válaszolok. :) Csak annyi a dolgotok, hogy ebbe a dobozkába beleírjátok a kérdéseteket, és én mindre őszintén fogok válaszolni egy új posztban. (Remélem, nem sülök fel teljesen ezzel és összegyűl egy posztra való...) Arra gondoltam, hogy így ti is olyan dolgokat tudtok meg rólam, amik érdekelnek, és nem a megszokott módon. Szóval kérdezgetésre fel!

egy kis dekoráció

Chloé — 2013-08-21 12:13:35

Első évben nem fektettem nagy hangsúlyt a lakásunk dekorálására, mert úgy volt, hogy csak egy évet maradunk. Abban a hitben is költöztem haza, hogy majd új lakást keresünk, így mindent leszedtem és hazahoztam. Az összes dekoráció abból állt, hogy volt egy csomó rajz és plakát a falamon - amiket hazafele sikeresen elhagytam a vonaton, egytől egyig. Nagy taps nekem! Most viszont kiderült, hogy maradunk, és valószínűleg még három évet ott fogok lakni, ahol eddig, mert végülis semmi gond nincs a lakással a kommunista berendezést leszámítva. Az ára is nagyon jó, 150 Eurót fizetünk egy hónapra összesen, és ugye ez oszlik háromfele, ami nagyon-nagyon olcsó, főleg, hogy a lakás a központban van, minden fontos helyet 10-20 perc gyaloglás után el lehet érni. A berendezést viszont teljesen lelaktuk egy év alatt, és rengeteg dologra szükségünk van, hogy viszonylag normális körülmények között lakjunk. Mindenki szeret nálunk lenni, mert olyan "művészház" az egész (értsd: két szék van a konyhában, úgyhogy ha vendégek jönnek, a földön ülünk; a szárítónk két szárítókötél kifeszítve a konyhában; állandóan rendetlenség van stb.), valaki egyszer azt mondta, hogy Trainspotting-hangulata van a háznak, amit... nos, egy kicsit nehéz bóknak venni. Itt és itt egy kép a Trainspotting c. filmből. Tehát úgy néz ki a lakás, mintha három heroinfüggő fiatal vagy egy negyvenéves alkesz agglegény lakna ott. Rengeteg dolgot kell vennünk, hogy viszonylag normálisnak tűnjön a lakás, még az egyetemista kintlakások kategóriáján belül is. Tudom, hogy fölösleges lenne túl nagy energiát belefektetni ebbe a dologba, soha nem is akartam olyan átmeneti lakást, ami csupa új, csilli-villi stb., ráadásul a kezünk is eléggé meg van kötve, hiszen bérelt lakásról van szó. De rengeteg olyan apróság van, amivel fel lehetne dobni a helyet. Ilyen pl. az új abroszok és asztalterítők beszerzése, a fotelekre valamilyen terítő-szerű szintén elkelne, néhány polc a konyhában, pár kaktusz az ablakpárkányokra, új függönyök és sötétítők meg legalább még egy nyomorú szék! :D A hosszú-hosszú bevezető után néhány kép és ötlet, amivel nagyon könnyen fel lehetne dobni a lakásunkat, még akkor is, ha a tulaj nem enged meg komolyabb változtatásokat.

guilty pleasures: music

Chloé — 2013-08-20 21:57:50

Alapvetően minden kategóriában és stílusban van olyan zene, amit szeretek, mert van bennük valami plusz, valami egyedi, valami különleges. De vannak olyanok is, amikről tudom, hogy én józan ésszel szarnak titulálnám, mégis szeretem őket. Lássuk a Top 13-as listát azokról a számokról, amik miatt egy picit szégyellem magam, de szeretem őket. :D Yay, it's gonna be fun (and shameful). 13. Lostprophets - Always All Ways Nem mondom, hogy ebből a kategóriából nincs jó zene is, de ez egy kifejezetten nyálas, nyafogós, sírós, emo szám. De emlékeztet az első nagy szerelmemre és az első komoly kapcsolatomra, és ez az egyetlen dolog, amit szeretek az egész 9 hónappal kapcsolatban. 12. Ciara - Like A Boy 2007, emberek, 2007. És azóta is rendszeresen eszembe jut. Akkoriban nagyon szerettem volna úgy táncolni, mint Ciara ebben a klipben. 11. Asaf Avidan - One Day Ez tipikusan az a műfaj, amit teljes szívemből és lelkemből gyűlölök, de nagyon! Ez a szám mégis kapott egy kis helyet a szívemben, valószínűleg az idei szilveszterezés miatt... És érzek tőle valamit! Én, aki nagyon mély (haha), önsajnálós, metaforákban beszélős dalokat hallgat. :D 10. Destiny' Child - Cater 2 U Szerintem nem sokan tudjátok, hogy halálos komoly Beyoncé-fan voltam évekig, míg mindenki Britney-t és Christina Aguilerát hallgatott, és Beyoncé még nem volt annyira befutott és tisztelt, mint most. Ez a dal 100%, hogy a régi emlékeimnek köszönhetően van ezen a listán - bár annyira nem is guilty... 9. Snoop Dogg & Pharrel - Drop It Like It's Hot Imádom, amit Pharrel csinál, azt a csettintgetést, vagy minek nevezzem. És szeretem az egész szám ritmusát, és alapvetően Snoopy-t is szeretem - ezt még nem nőttem ki 7.-es korom óta, és lehet, nem is fogom soha. 8. DMX - Where The Hood At Nem szeretem a kutyákat, nem szeretem DMX-et, nem szeretem a gangster rappet, a homofóbokat utálom, de ez a rekedt hang... Ahogy a top commenteknél mondták: "this song is so black my PC started to run faster". 7. Nelly & Kelly - Dilemma "I love you and I need you, no matter what I do, all I think is you." Ez mindent elmond. :D Komolyan, nem tudom, miért szeretem ezt a számot annyira. Honest. És annyira, de annyira tetszik Kelly mintás felsője, hogy az elmondhatatlan. 6. Busta Rhymes ft. Mariah Carey - I Know What You Want Busta Rhymes hangját imádom, a rekedt négerek a kedvenceim. De ez a szám... Well. "Baby if you give it to me, I give it to you, I know what you want." Oké, valószínűleg a nosztalgia is nagy szerepet játszik ebben... 5. Ludacris - Blueberry Yum Yum Igen, ennek a listának a fele legalább rap és hiphop lesz. Félreértés ne essék, bátran és büszkén vállalom, hogy szeretem a műfajt, de vannak olyan semmitmondó és szar számok is, hogy az hihetetlen. Pl. ez. 4. Bloodhound Gang - The Bad Touch Alapvetően nincs bajom a Bloodhound Gang-gel, de ez egy szuper idétlen szám, talán éppen ezért szeretem. "So let's do it like they do on the Discovery Channel!" 3. Teddybears - Cobrastyle Szerintem ezzel már mindenki találkozott egy buliban, valahol ott a vége fele a party-nak. Tudjátok, a bom-diggy-diggy :D Egy szilveszteri bulin hallottam először, és emberek, erre hogy lehet táncolni! 2. Kreayshawn - Gucci Gucci Már nem is emlékszem, hol jött szembe velem ez a szám. Alapvetően van egy enyhe crushom a női rapperek fele, de valljuk be, ez a szám enyhén minősíthetetlen. :D Oké, hogy arról van szó, hogy hülyeség a márkákra menni - legalábbis ezt hinnénk először -, de amúgy semmi értelme. "I smoke a million Swisher blunt sand I ain't never coming down." 1. Cali Swag District - Teach Me How to Dougie Én nem tudom... Én tényleg nem tudom megmagyarázni. Semmi nincs benne, amit én tisztelek egy zenében, de egyszerűen megfog a dallama, és feltölt energiával és jókedvvel. You know what? You ain't fuck with my dougie!

új kinézet a Mint-Frappén

Chloé — 2013-08-20 19:06:25

Sziasztok! Igen, ismét lecserélődött a design, annak ellenére, hogy csak pár apró változtatást szerettem volna. De aztán nem tudtam megállni. :D Tudom, és ti is tudjátok, hogy megvan a véleményem a rövid időn belüli designcserékről, de azt hiszem, olykor mindenki megengedheti magának. Ez, ahogy mondtátok, jóval Chloésabb, és bár van benne rózsaszín, mégsem az a domináns. Az alapötletet a fent látható három kép adta, főleg a festett tollacskák - amikor megláttam őket, tudtam, hogy nekem bizony aranyszínű designom lesz. A háttérkép már egymillió éve le van mentve egy usb-re, most találtam meg, és csak pislogtam, hogy eddig miért nem használtam soha... Kisebb-nagyobb alakítgatások várhatóak, de alapvetően meg vagyok elégedve a munkámmal. A modulfejléceken NEM Times New Romannak kellene lennie, ahogy a blogcímeknél sem, leellenőriztem ugyan öcsém gépén, és bár nálam Operában is működik, semmit nem tudok garantálni. Akinél nem jelenik meg a betűtípus, az írjon, hogy valahogy oldjam meg a helyzetet. Hogyha valami túl világos, élénk ill. valamit nem tudtok kiolvasni, akkor is szóljatok! Köszönöm. :)

#hogyan legyünk jó bloggerek? az egyedi design

Chloé — 2013-08-20 11:14:57

Mindig nagy kérdés Gportálos berkekben az, hogy lehet-e egyedi designt alkotni. Rengeteg ilyen cikket olvastam, mert mindig érdekelt a dolog. Az alaphozzáállás természetesen az, hogy nem lehet, mert 1, a Gportál kötött, határai vannak, 2, ha van is valakinek egyedi ötlete, rövid idő alatt divat lesz. Mindkét kijelentés teljesen helytálló, de én így is azt mondom, hogy lehet különleges designt alkotni, mindig van valami olyan, amit Gportálon még nem láttunk - és nem kell az elrendezésről vagy a kódolásról beszélni, elég ha csak egy kreatív fejlécet csinálsz. Most erről szeretnék beszélni - hogy hogy lehet egyedi dolgot alkotni GP-n. MIT IS JELENT EGYÁLTALÁN AZ EGYEDI KÜLSŐ? Mint mondtam, az egyedi design nem feltétlenül azt jelenti, hogy valami olyat csinálsz, amit még soha nem láttunk Gportálon (megjegyzem, ez sem teljesen lehetetlen, de elrendezés-ügyben már tényleg mindent kipróbáltunk, kezdve a két sor oldalsó modultól a Tumblr-kinézetekig). Elég egy különleges fejléc, ami nem csak pár kép összemosásából áll: példa erre a Square-of-Books jelenlegi kinézete. Hogy egy kicsit szájbarágós legyek, miért egyedi ez? Azért, mert a fejléc nem a megszokott Gportálos fejléc (értem ezt a pár összemosott képre vagy a HTML-szerű fejlécekre), hanem egy teljesen más megoldást, elrendezést használ. És bár hasonló ötletekkel már találkoztunk, nincs elterjedve, nem divatos - tehát az egyedi design első és legfontosabb ismertetőjele: nem divatos. A hátteres designból is rengeteg dolgot ki lehet hozni, ehhez hadd hozzam fel példának a DreamDiary jelenlegi designját. Miért egyedi? Már maga a háttér elképzelése, ez a kollázsos módszer sem megszokott, a pöttyös háttér és a rajzok csak még különlegesebbé teszik. De ami igazán egyedivé varázsolja a kinézetet, az a navigáció, cserék stb., amelyek szintén a háttéren, rajzok formájában valósul meg. Én ezt egy hihetetlen jó és kreatív ötletnek tartom, ezzel sem találkozunk minden sarkon. Az elrendezéssel is a végtelenségig lehet játszani, erre nagyon jó példa a BrutalLove mozaikos kinézete. Miért egyedi? Erre tényleg szükséges rámutatnom? Csak nézzétek meg. :) És végül, de nem utolsó sorban, a kisképes (értsd: nincs fejléc, csak képek az egyes oldalmodulokban) designban is lehet különlegeset alkotni, ami kell hozzá, csak egy érdekes képmegoldás (pl. az egyik kép színes, a másik fekete-fehér, vagy kör alakban vágod ki őket, vagy egy érdekes textúrát, brush-t raksz rájuk). A Bővebbenre kattintva tovább olvashattok.

Inner Beauty Make Up Tutorial

Chloé — 2013-08-19 16:22:11

Hát ez bizony azoknak van, akik tudnak angolul, legalább alapszinten. Nem egy megszokott sminktutoriál, gyakorlatilag egyáltalán nem az, csak egy fun way, hogy megértsük, nem a smink a lényeg, hanem a belső szépség. Tökéletes alapot nyújt a készülőben levő szépségről szóló cikkemhez. :) Sajnálom ezt a kétnapos kimaradást, ma még jövök! (Nem biztos, hogy a szépséges cikkel, de itt leszek.) Összefoglaltam nektek néhány mondatban a videó lényegét magyarul - elnézést a fogalmazási és/vagy helyesírási hibákért, egy kicsit fáradt vagyok, de a lényeg ott van, olvassátok el a Bővebbenre kattintva.

just a little bit of my daily mood

Chloé — 2013-08-17 21:38:00

things i need

Chloé — 2013-08-16 10:55:01

things i need by fashionfoalss featuring black boots Ma igazi őszi idő van, hűvös, szeles - de engem nem zavar, már régóta várom az őszt! Augusztus elsején elkezdődik az őszmániám, a laptop hátterem őszi képekre vált, órákon át nézegetem az őszi képeket we<3it-en (minden egyes nap!), és állandóan forró csokit és teát iszom, még akkor is, ha kint még tart a nyári kánikula. So yeah. Az időjárás örömére elgondolkoztam mindazokon a dolgokon, amiket most már tényleg nagyon be kellene újítanom (minden évszak elején megírom ezt a posztot, de kérdezzétek meg, mit vettem a nyárra az akkori wishlistről...). 1. Bő szárú világos farmer. Mostanában egyre többet látni, és bár valószínűleg nem fogja kiszorítani a csőnadrágokat, azért lassan feltornázza magát a közkedvelt szintre. Rettentően x-es vagyok és a lábszáram sem túl vékony, formás (farönkökön járok, na!), úgyhogy ez kifejezetten hasznos. 2. Az örök bőrdzseki. Mindig, minden egyes ősszel keresem a tökéletest, megfizethető áron, de még soha nem találtam meg. Állandóan ócska utánzatokban járok, amik hetek alatt tönkremennek... Szóval az idén, azt hiszem, rááoldozok egy komolyabb darabra. 3. Pulcsik. Ezt szerintem nem kell magyaráznom, de olyan alapdarabok hiányoznak nálam pulcsi-téren, mint a fekete-fehér, a kék-fehér csíkos, a fekete... 4. Fehér ing. Sosem szerettem őket, most azonban azt hiszem, eléggé felnőttem egy normális fehér inghez. Kell, és kész. 5. Blézer. Lehetőleg királykék. Ezt, azt hiszem, nem lesz olyan nehéz venni. :D 5. Körsálak. Mert belőlük soha nem elég. 6. Bokacsizma. Az egyetlen normális téli cipőm az otromba Martens-em (ha már itt tartunk, abból is kellene valami nőiesebb, de a meglévőért is annyit harcoltam...) 6. Hegyes orrú magassarkú. Kicsi sarokkal, mert a platform-cipőimmel nem boldogulok az istennek se (nem magamnak vettem őket, just sayin').

csak egy gyors hír: oldalkritika lehetőség

Chloé — 2013-08-15 19:26:45

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy mégiscsak vállalok oldalkritika írást, főleg most, hogy többé már nem szerkesztek a DHQ-n. Mégiscsak hiányzik a dolog, és nem mindegy, hogy napi kettőt vagy napi hetet kell megírnom... Azonban az oldalkritika a Simpleau.gp-n érhető el, szerintem témában is inkább passzol a portálépítős-grafikás laphoz, mint ide, itt meg a kritikák nélkül is van elég írnivalóm. :D Szóval aki kritikát szeretne kérni, az kattintson ide, vagy oldalt a kérdező alatt a Simpleau feliratú képre, hogy a lapra jusson!

diy: átlátszó clutch

Chloé — 2013-08-15 15:00:32

Nita oldalán láttam egy inspirációs bejegyzést az átlátszó borítéktáskákról, és ismét elöntött a leküzdhetetlen vágy, hogy nekem is legyen egy ilyenem... Ráadásul Tumblr-ön is volt egy kérés DIY-posztokért, úgyhogy gyorsan utánanéztem, hogy tudnám megcsinálni magamnak (lévén, hogy nincs pénzem ilyesmire), és ha már találtam egy nagyon jó leírást, miért ne osztanám meg veletek? Amire szükséged lesz: - egy nagy darab téglalap alakú PVC (3 mm vastagság körül) - 5 darab csavaros hátú kapocs (ebay) - barkácsboltokban is beszerezhető - olló - lyukasztó vagy vastag tű, bicska, amid van - vonalzó - a1-es papír Az elkészítés menete: 1. Az A1-es lapra rajzold meg a mintát, követve az illusztrációt. Ez csak egy minta, a méret vagy akár az alak is változtatható, csak figyelj az arányokra! Érdemes több papírt is elhasználni, összehajtogatni, megnézni, hogy hogy lesz a legjobb. 2. Vágd ki a mintát és ragaszd hozzá a PVC-hez a sarkaknál. 3. Vágd ki a PVC-t, a mintát használva segítségül. 4. Távolítsd el a mintát a PVC-ről. 5. Hajtogasd össze a PVC-t, mint egy borítékot. Először az oldalait, majd az alját, végül a tetejét. 6. Határozd meg, hogy hová szeretnéd tenni a kapcsokat. A mintán kis piros körökkel vannak jelezve a kapcsok helyei, érdemes a PVC-re is rárajzolni, mielőtt lyukasztanál. A képen egy nagyon profi kis lyukasztó van, de bármilyen lyukasztó megfelel, sőt, egy vastag tűt vagy egy éles kés hegyét is használhatod. Kicsit nehezebb lesz, de nem megvalósíthatatlan. A lyukak egy picikét legyenek kisebbek, mint a kapcsok, így biztosan fognak állni. 7. Nyomd át a csavarokat alulról a PVC rétegen és csavard rájuk a tetejüket. 8. Először a felső lyukakat csináld meg, majd az alsó rétegre rajzold rá a lyuk helyét, és ezután lyukaszd át az alsó réteget! 9. Amikor az összes csavar a helyére került, csukd be a táskát, hogy lásd, hová kell tenned a csatot, amivel majd nyitod-csukod a táskát. 10. Jelöld a lyukak helyét, majd lyukaszd ki a rétegeket. Erősítsd a kapocs alsó részét az első rétegre, a felső részét pedig a felsőre (értelemszerűen, hogy a kapocs két része tökéletesen illeszkedjen egymáshoz, amikor becsukod a táskát). És készen is vagy! Forrás és az eredeti, angol nyelvű leírás itt.

lovely lookbook

Chloé — 2013-08-15 14:06:29

A Mint-Frappén még nem is volt Lookbook-gyűjteményes poszt, el is felejtettem, hogy mennyire szeretem őket! A divat-posztokat amúgy is elhanyagoltam mostanában, hát most fogadjátok szeretettel az aktuális kedvenceimet. (Egyébként nem is értem, eddig miért nem linkeltem be a képen szereplők profilját... Sebaj, ezután így lesz.) Olyan egyszerű, és olyan hihetetlenül jól néz ki! A bokacsizmába teljesen szerelmes vagyok. (Tonya S) Ez az összeállítás úgy tökéletes, ahogy van: az ing, az áttetszőség, a virágminta és az a kék szín... Jaj! (Glena M) Ezen a képen minden rajtavan, amit szeretnék megszerezni: a bővebb szabású farmer, a magassarkú, a farmering... (Camille S) Imádom azokat a kivágott Asos bakancsokat, megérdemelnek majd egy saját posztot. (Adenorah M) Egyszerűen tökéletes! (Kavita D)

a slam poetry + könyvajánló: simon marci: polaroidok

Chloé — 2013-08-15 11:31:19

(a fotó a grundaktiv.hu-ról származik) Már egy jó ideje követem a magyarországi slam poetry alakjait (azért a magyarországiakat, mert nálunk még kifejezetten gyerekcipőben jár az egész), és már egy jó ideje szeretnék írni erről az egészről. 12. osztályban magyar nyelvből a vizsgadolgozatomat a slam poetry-ről írtam, pontosabban azt boncolgattam, hogy mennyire van irodalmi- és versértéke. Hogy mi is ez? A Wikipédia szócikk úgy hülyeség, ahogy van, ne is figyeljetek arra. Ezen a linken viszont egy abszolút korrekt leírás van róla, olvassátok el, fölöslegesnek gondolom bemásolni vagy újrafogalmazni. Inkább egy pár szó arról, hogy hogy kerültem én a slam poetry közelébe (vagy fordítva). Az Akkezdet Phiai együttest már nagyon régóta imádom, és amikor Závada illetve Saiid is elkezdtek slammelni, egymás után hallgattam meg ezeket a felvételeket YouTube-on. Bár Saiid nyerte tavaly az országos slam-bajnokságot, én mégis jobban szerettem/szeretem Závada stílusát. Az ex-lakótársam egy nagy kortárs magyar irodalom-buzi, ráadásul költő is, mindig könyvre költi a pénzét. Így került a lakásba az Ahol megszakad, Závada verseskötete. Aztán Pion Istváné, az első magyar slam-kötet. Aztán Simon Marci Polaroidok c. kötete, amiről itt szót szeretnék ejteni. De előtte még elmondom, hogy az erdélyi slam poetry-verseny kolozsvári fordulóján részt vettem, és nagyon-nagyon jól éreztem magam, ajánlom mindenkinek az ilyen slames megmozdulásokat, mert hihetetlen a hangsúly. Olyan, mint egy stand up comedy, csak éppen sokkal irodalmibb. Kötelességem is lett volna elmenni, hiszen az egyik jó barátom is részt vett a versenyen. Nemrég pedig ő lett a győztese az Erdélyi Slam Poetry Bajnokságnak - nagyon büszke vagyok rá. Egy cikket erről itt találtok, hogyha érdekel. Szóval a kapcsolatom adva volt/van a slammel, és amikor Závada, Simon Marci és Indiana jöttek Kolozsvárra, egyértelmű, hogy én is ott voltam. Simon Marcit tulajdonképpen akkor és ott ismertem meg, és el is rabolta a szívemet teljesen. Ez után a hosszú és zavaros bevezető után lássuk azt a könyvet!

szerda esti inspiráció & egy kis közlemény

Chloé — 2013-08-14 19:40:14

Először is, elnézést, amiért ma nem jöttem, de azt hiszem, eleget posztoltam az utóbbi napokban, hogy megérdemeljek egy szabadnapot. ^^ Másodszor, kaptam egy ask-ot Tumblr-ön, és bár én nem tudok segíteni, hátha akad valaki, akinek szüksége van egy kis kreditre. Íme a kérés: szia! tudnál nekem ajánlani egy ismerőst aki a users. ininet.hu/takacsbence/oldalra vállal egy fejléc készítést? Az oldalon megvannak az elérhetőségim, írjon nyugodtan, kredittel tudnék fizetni... Harmadszor, kikapcsolódásképp grafikáztam egy kicsit, és egy grafikás deviantART accountot is létrehoztam, akit érdekel, kattintson ide.

#hogyan legyünk jó bloggerek? a jó designról (1.)

Chloé — 2013-08-13 11:33:57

Állandóak a viták arról, hogy a design vagy a tartalom-e a fontosabb. Én úgy gondolom, hogy míg a tartalom az, amely az állandó olvasókat hozza, a design alapján dönti el a látogató, hogy ad-e egy esélyt a tartalomnak. Hiszen a design határozza meg azt is, hogy mennyire olvasható a tartalom, valamint hogy milyen könnyen vagy éppen nehezen találja meg az olvasó, amit keres. És, nem utolsó sorban, a design stílusa is komolyan hozzájárul a látogatótábor milyenségéhez: például egy letisztult, egyszerű design nagy valószínűséggel olyan olvasókat fog meg, akik számára a tartalom az igazán fontos. Ebben a cikkben a designkészítés technikai részéről írok, a következő bejegyzés arról fog szólni, hogy hogy készíts olyan designt, ami tükrözi a személyiségedet, valamint hogy legyen a designod különleges. 1. A TERVEZÉS Az első lépés az ötletelés, az alapkoncepció kitalálása valamint annak az eldöntése, hogy milyen stílusú designt szeretnél. Hiszen másképp fog hozzá az ember egy HTML-szerű designhoz és másképp egy Gportálos stílusúhoz, megint másképp egy hivatalos honlapokra hasonlítóhoz. Itt, Gportálon alapvetően ezt a három desingstílust lehet megkülönböztetni (és ezek ötvözését, továbbfejlesztését, természetesen). Hadd mutassak nektek egy-egy példát: a) HTML stílusú design b) egyszerű, blogos design c) hivatalos design d) HTML + egyszerű, hangsúlyban a HTML e) HTML + egyszerű, hangsúlyban az egyszerű Természetesen nem kell egyetlen stílusba tökéletesen behelyezkedni, csupán azért mutattam meg ezeket, hogy tisztában legyél az egyes fogalmakkal (a HTML-stílusú design kifejezés nem helyes, de nem tudok rá jobb szót, valamint a hivatalos design kifejezés is meglehetősen pontatlan, de ismét csak nem találtam jobbat). Amikor megvan az alapelképzelés a design stílusát illetően, jöhet a következő lépés: a fejléc, a háttér és a design összképének vázlatos megtervezése. Nagyon kevesen vannak, akik az első perctől tudják, hogy mit szeretnének, az ötletek általában munka közben támadnak, és a részletek is akkor kerülnek kidolgozásra. Vannak, akiket egy kép inspirál, vannak, akik a már meglévő ötlethez keresnek képeket. A design megtervezéséről majd egy másik cikkben részletesebben is kitérek, a lényeg, hogy legyen egy alap koncepciód!

#gondolatok egy kávé mellett: arról, hogy mindig van, aminek örülni

Chloé — 2013-08-13 10:20:45

Sokszor rámtör a szomorúság, az elégedetlenség, amiért az életem nem úgy alakul, ahogy én azt elképzeltem és szerettem volna. Az egyetemmel kapcsolatos problémák még mindig fennállnak, nem lehetek együtt az emberrel, akit szeretek, sosincs pénzem, nem lakom Angliában, nem festek/írok/fotózom elég jól stb. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy örülj annak, hogy két lábad van és mindkettő működik, de tudjuk, hogy ez gyenge vigasz. Azonban azt kijelenthetem, hogy a két éven át tartó depressziómból saját erőmből tudtam felállni, és ebben nagyon sokat segített az, hogy észrevegyem magam körül az olyan apróságokat, amik boldoggá tesznek. Elég az, ha a buszon ülve megpillantok a mezőn egy őzcsaládot, vagy ahogy a lemenő nap fénye átszűrődik a függönyön. Megtanultam, hogy bár rengeteg olyan dolog van, ami miatt naphosszat kesereghetnék, észre kell vennem azokat is, amikért hálás lehetek. Ez persze nem mindig segít, de akinek az életében nincsenek látszólag ok nélküli sötét percek, az felszínes. Épp ezért nincsenek a környezetemben állandóan boldog emberek - tudat alatt nem engedem őket közel magamhoz, mert egyszerűen idegesít az állandó boldogság, ha valakinek semmi nem fáj. Ezért persze meg lehet kövezni - de én így érzek, ez vagyok én. Ugyanakkor igyekszem valamiféle arányt fenntartani a boldog és a szomorú pillanataim között, amikor nem vagyok teljesen és menthetetlenül szarul, kinyitom a szemem és körbenézek a világban - és rájövök, hogy mennyire szerencsés is vagyok! Hiszen teljes családban élek, a barátaim szeretnek, végül is az a bizonyos fiú is szeret, kényelem vesz körül, egészséges vagyok, nem kell megharcolnom a napi betevőmért, nem kell egész nap dolgoznom, lehetőségem van tanulni, sosem történt nagyobb balesetem... És még rengeteg olyan dolog van, ami pillanatnyilag boldoggá tud tenni és emlékeztet arra, hogy végeredményben nagyon szép életem van. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a szomorúságra szükség van ahhoz, hogy az ember fejlődjön! Ilyenkor elgondolkozol azon, hogy vajon mi lehet az oka annak, ami történt, és hidd el, sok mindenre rájössz, ha nem is tudatosan. Az utóbbi négy év rengeteg rossz pillanatot hozott számomra, de nagyon sok mindennel gazdagodtam is, amikre csak most jöttem rá. Például négy éve szerelmes vagyok ugyanabba az emberbe, ami rengeteg fájdalommal jár, de arra is rájöttem, hogy egy ilyen különleges szerelem sokak életében egyáltalán nem jelenik meg, nekem meg, ilyen fiatalon, máris négy évnyi tapasztalatom van benne. "Legalább lesz, miről írjak, ha eléggé felnövök hozzá" - szoktam gondolni néha.

Oldalajánló: ReciteThis.com

Chloé — 2013-08-12 23:32:59

Szeretnél egy szép idézetet nyomtatni a faladra, de nem akarod, hogy unalmasan nézzen ki? Van egy mondat, ami motivál, de sehol sem találtad meg olyan formában, hogy nyomtatható legyen? A ReciteThis.com számos sablonnal vár, amire a saját szövegedet írhatod, és az egész hihetetlenül egyszerű. Elég sok olyan betűtípus van, ami a magyar ékezetet is támogatja, és az összes sablon nagyon-nagyon ízléses és egyszerű.

Teen Choice Awards 2013

Chloé — 2013-08-12 20:57:42

Gondolhatjátok, hogy nem a nyertesekről vagy magáról az eseményről szeretné pötyögni nektek. Nem ám, csupán a vörös kékszőnyeges ruhák közül válogattam ki nektek párat - azokat, amelyek nagyon tetszenek és azokat, amelyek nagyon nem (értelemszerűen). 1. Ismétlődő minták. Janel Parrish és Crystal Reed is az ismétlődő pattern mellett döntöttek, és bár aranyos a pillangós ruha is, ebből a párbajból szerintem Reed kisasszony jön ki nyertesen: komoly, elegáns és könnyed egyszerre. Az ezüst cipő pedig különösen szerencsés választás volt. A jó fehér és a rossz fehér. Ugye nektek is sokkal szimpatikusabb Lucy Hale aranyos, kislányos fehér ruhája, mint Anna Camp szaténos, csipkés, áttetsző ruhája? Nemcsak hálóing hatása van, de túl sok minden van rajta - nekem egyáltalán nem tetszik. A jó pálma és a rossz pálma. Lily Collins és Bella Thorne is pálmamintát választott. Lily ruhája egyszerre volt bohókás és elegáns, a pasztellrózsaszín és a fekete nagyon jól passzolnak és a szoknya szabása is nagyon izgalmas. Bella T. azonban mellényúlt: a szoknya és a felső szabása is feltűnést keltő, érdekes, a kettő együtt pedig túl sok anyagot, túl sokféle esést eredményezett. Ráadásul úgy is néz ki, mintha nagy is lenne rá a felső... A khaki. Selena Gomez igazán elegáns ebben a ruhában, és komoly, felnőtt nő hatását kelti - a sima haj pedig csak erősít ezen a képen. Cher Lloyd ruhája, ehhez kétség sem fér, különlehes, de a bő felső és a szoknya derékmegoldása miatt olyan, mintha egy barbi-baba lenne - és az a masni is teljesen fölösleges. Díjnyertes ruha. Mi tagadás, ez a nadrágkosztüm nagyon jól fest - a minta izgalmas, a szabás pedig nagyon előnyös. A narancssárga borítéktáska pedig felteszi a pontot az i-re: tökéletes az összhatás. A Bővebben után további ruhák és vélemények találhatóak!

#hogyan legyünk jó bloggerek? amikről néha elfeledkezünk

Chloé — 2013-08-12 15:35:59

A sorozat második részében olyan dolgokra fogom felhívni a figyelmeteket, amelyekről rendszeresen elfeledkezünk - pedig valójában fontosabbak, mint gondolnánk, és sok későbbi kellemetlenségtől megóvnak, vagy legalábbis a segítségünkre vannak. Ez természetesen csakis az én véleményem, elfogadom, ha te másképp gondolod, de kérlek, te is fogadd el az én látásmódomat! + KREATÍV CÍMEK Mindenhol vannak divatos és kevésbé divatos témák. Csak egy szót ejtek a fansite-okról: jelenleg a Nina Dobrev-őrület hágott a tetőpontra, ezért elég sok Ninával foglalkozó lap jön létre, G-Portálos berkeken belül is. Épp ezért mindenki egyedi címre törekszik, de mivel az egyszerű címek gyakran már foglaltak, megjelennek a HeyNina, ItsNina, NinaDaily típusú címek. Ezek azok a szavak, amiket már megszokásból tesz az ember a lapcímébe - és alapjáraton ezzel nincs is semmi bajom, viszont ha egy különlegesebb lapcímmel találkozom, mindig kattintok, még akkor is, ha nem szeretem az adott előadót. Ugyanígy vagyok a blogokkal is: az ItsMe, ItsAshley, DearDiary típusú címek nem igazán fognak meg, és nem is hajt a kíváncsiság, hogy rájuk kattintsak. De ha egy ötletes blogcímmel találkozom, nyomban kialakul bennem egyfajta pozitív előítélet, és biztos, hogy megnézem a blogot! + KOMMENTLEHETŐSÉG Hogyha írsz valamiről egy cikket vagy véleményt, azt azért teszed, hogy megoszd másokkal a gondolataidat, nem? Ezzel máris feltélezed, hogy másokat is érdekel a téma - ebben az esetben pedig másnak is megvan a véleménye róla. Hogyha esetleg a te cikked világított rá valamire, amit azelőtt nem gondoltam, vagy ha bármilyen gondolatmenetet elindít bennem a bejegyzés (márpedig ha jó bejegyzés, akkor kivált valamilyen reakciót), azt szeretném megosztani veled. Ugyanakkor mások nézőpontja a te javadra is válik: megvizsgálhatod az adott témát egy másik szemszögből, tehát te is tanulsz belőle. Ugyanígy tanulsz abból is, ha az olvasó kijavít valamit a cikkedben, vagy tippeket ad.

Punk Princess Editorials - Vogue Japan August 2013

Chloé — 2013-08-12 13:53:38

Modell: Daria Strokous Fotós: François Nars

Kristen Stewart: A Converse-királynő - de nem csak

Chloé — 2013-08-12 10:33:05

Több a Bővebben után! Te szereted Kstew stílusát? Melyik a kedven összeállításod? :)

#hogyan legyünk jó bloggerek? a blogolás első hét napja

Chloé — 2013-08-11 22:38:36

Éppen ma olvastam egy egész cikksorozatot a blogolás buktatóiról, amit ezen a linken ti is elolvashattok, ajánlom mindenkinek, mert csupa-csupa hasznos dolgot találtam még én is, veterán blogger. :) Ezen felbuzdulva írnék egy rövidke arról, ami esetleg onnan kimaradt, illetve arról, amit én másképp gondolok. Tudom, hogy az ilyen és ehhez hasonló cikkektől hemzseg a Gportál, ezért is próbálok olyan dolgokra (is) koncentrálni, amelyek még nem hangzottak el negyvenmilliószor, és amelyeket én az utóbbi időben, esetleg a saját bőrömön tanultam meg. Ez a cikk egyféle emlékeztető önmagam számára is, hogy mik azok a dolgok, amikre eddig nem fordítottam elég nagy figyelmet, de remélem, másoknak is épp olyan hasznos lesz. Most a tartalmi részre fektetek hangsúlyt, de a közeljövőben írni fogok még a témában a desingról is, és egyéb fontos tényezőkről. Tehát mik azok a dolgok, amiket észben kell tartanod a blognyitást követő egy hétben? Hogyha figyelsz ezekre a dolgokra, a későbbiekben nem lesznek hirtelen felbukkanó problémáid. 1. NAP: NE TEDD PUBLIKUSSÁ A BLOGOT, HA MÉG NINCS KÉSZ Ezzel a hibával nap mint nap találkozom, hiszen a lelkes blogger szeretné mindenkivel megosztani munkájának gyümölcsét, mihelyt az - többé-kevésbé - kész van. Felkerült a lapra a design, megíródott az üdvözlő bejegyzés, és máris rohanunk körbe az interneten, cseréket kérünk és hírhozó portáloknak jelezzük, hogy megnyitott a lap. De kérdem én: hogy döntse el szerencsétlen áldozat, hogy akar-e veled cserét vagy sem, ha még semmi tartalom nincs a lapon? Honnan tudja, hogy számára érdekesek lesznek a cikkek, vagy hogy elég igényes lesz a lap ahhoz, hogy a cserét elfogadja? És mégis, miről írjon kritikát a hírhozó lap szerkesztője, ha még semmilyen tartalom nincs a lapon? A szép kezdő design nem minden, és tény, hogy vannak, akik a design alapján fogadják/utasítják el a cserekérést, de szerintem ez nem korrekt! Ugyanakkor, ha írsz egy hírhozóba és véleményt kérsz a lapról, az lenne a normális, hogy érdekel az is, amit a tartalomról gondolnak. De hogy gondoljanak bármit is arról, ha még nincs semmi a lapon? Éppen ezért, teljesen mindegy, hogy milyen témájú lapot szerkesztesz, várj a publikálással, de legalábbis a hírdetéssel addig, amíg sikerül valamennyi tartalmat is feltöltened! (Folytatás a Bővebben után!)

új design + apró újítások

Chloé — 2013-08-11 18:33:47

Amint látjátok, új design került a lapra. Így egy hónap után szerintem már ideje volt, és, bár az előző is teljes mértékben én voltam, kicsit túlságosan classy-nek éreztem a vége fele. Ennek a külsőnek valahogy tavaszias hangulata lett, de szerintem a hideg pasztelszínek jól esnek ebben a melegben. :) Én sokkal jobban érzem magam most ezek között a nagy betűk és festett virágok között. És tudjátok: a véleményetekre nagyon kíváncsi vagyok, jöhetnek a chatben/hozzászólásban, valamint ha valami nem működik, vagy valamit nem tudtok kiolvasni, szóljatok! Egy apró újítás is történt: külön modulokba szedtem az öltözködéssel kapcsolatos posztokat és a gondolatokat, kritikákat, ajánlókat - ennek azt hiszem, már nagyon itt volt az ideje, mert kezdett követhetetlen lenni az archívum... Valószínűleg jövök még a nap folyamán, csak megszusszanok a design után. El sem hiszitek, mennyit szenvedtem ezzel az egyébként teljesen egyszerűnek tűnő külsővel. Puszi!

A feketeszemű - novellakritika

Chloé — 2013-08-11 09:19:50

Azt olvastam a novella alatt, hogy azért szereted, mert sikerült kiírnod magadból a téli depressziót. Valóban nem egy vidám hangvételű írás, és engem valahogy Poe-ra emlékeztet. Igen, kifejezetetten egy modern Poe. Nem tudom, hogy csak nekem nem jön-e át a dolog teljesen és valamilyen háttérmondanivalója van a szövegnek, vagy egyszerűen csak egy szellem (vagy egy megtestesült érzés?) kísértéséről van szó, és a történet mondanivalója "csak" az, hogy szépen lassan becsavarodik mindenki és előbb-utóbb meghal. Lehet, hogy én vagyok buta, és az is lehet, hogy direkt ilyen homályos és az olvasó képzeletére bíztad. Tulajdonképpen nem is olyan fontos, mert bármi is volt a célod, a novella minőségén nem változtat. Nagyon tetszett a fokozatosság (először, másodszor, harmadszor), ezzel megteremtetted a feszültséget már az első bekezdésben, ugyanakkor kissé rezignáltan, távolságtartóan végig fenn is tartod. A narrátor az egész művön végig ugyanolyan nyugodtan beszél, így nekem végig az az érzésem, hogy teljesen beletörődött a történtekbe - nem is, inkább belefásult. És emellett is végig izgalomban tartod az olvasót, olykor megtöröd ezt a hangulatot: "Egyre hangosabban, a fejed már zúg tőle, nem bírsz aludni, de nem érted, mit akar. A szavai fátyolosak voltak. És recsegősek." Az első mondatbeli felsorolással megtöröd a fásultságot, a fejemben hallom, ahogy a szereplő kétségbeesetten sorolja a problémáit, de azzal a rövid mondattal ("És recsegősek.") ismét visszalépsz a nyugodt hangvételbe. Ez a játék a mondatformákkal végig ott van a novellában, nagyon ügyesen csináltad. Amikor a főszereplő a busz elé ugrik, nagyon szépen érzékeltetted a dolog hirtelenségét, majd az értetlenséget, a történtek banalitását is. De már egy kicsit túl sok volt: a "mintha már nem is ezen a világon lennél" egy kicsit klisés, és az "űzött vadként", bár érzékletes, valahogy nem passzol a szövegbe. Azt viszont, ahogy a hirtelen történtek után beáll az értetlenség csendje, ismét ügyesen lefestetted, és erre a hosszú mondatok - rövid mondatok ellentét is nagyon jól utal. A fülcsengés különösen tetszett. És a vége. Az ismételt felsorolás nagyon erőset üt, a meglepett olvasót visszarántod a rezignált szemlélés talajára, ismét kialakul a távolságtartás, amivel az egész történet kezdődött. A "nem igazán" és a "másik variáció" azonban egy kicsit furcsán hat, túl közönséges, hétköznapi szavak ezek, mert azelőtt "nem igazán" szerepeltek ilyen szavak, hogy tőled idézzek. Ettől elvonatkoztatva azonban nagyon hatásosra sikeredett a vég, és úgy az egész novella is általánosan.

gportálos bloglovin' követés lehetőség (+ egy sneak peak)

Chloé — 2013-08-10 22:06:09

Ezzel a bejegyzéssel tulajdonképpen várni szerettem volna a 13.000 látogatóig, de közben annyi mondanivalóm lett a lappal kapcsolatosan, hogy mégiscsak megírom most, a fene vigye el! (Jaj, de szépen mondtam.) A Bloglovin'-ról már írtam egyszer, a lényeg annyi, hogy nagyon hasznos dolog: egyszerre követni tudod az összes általad kedvelt blogot, anélkül, hogy mindegyikre külön fel kellene menned - egyszerre értesülsz az összes friss bejegyzésről. Eddig nem lehetett Gportálos blogokat követni vele, ugyanis szükség volt RSS elérhetőségre, de most egyszerűen regisztrálhatod a saját blogodat is Bloglovin'-ra. Mit kell tenned? A Vezérlőpultban megnyitod az RSS menüpontot, kipipálod az RSS engedélyezése pontot, majd kipipálod a blog modulod melletti kis rubrikát is, és kész! Ezután, ha még nem tetted meg, regisztrálsz Bloglovin'-ra itt, majd belépés után rákattintasz a kis kék alapú fehér szívre. Ott kiválasztod a Your blog opciót, és a Claim blog gombra kattintasz. Oda beírod a blogod címét. Ezután kapsz egy kódot, amit be kell illesztened egy friss bejegyzésbe. Ha ezzel megvagy, máris felismerte a blogodat a Bloglovin' (és a bejegyzést törölheted is). Így a te lapod is követhető lesz a Bloglovin'-nal. Érdemes kitenned egy gombocskát/képecskét, amit szintén a kis fehér sziveskére kattintva találsz meg: katt a Bloglovin Button-re, és válassz a nyolc lehetőség közül egyet, majd illeszd be jobb/bal oldalra, hogy egy kattintással követhessenek a Bloglovin felhasználók. Ezt én is megtettem, csak katt a kis gombra a kérdező alatt. :) Más. Nem tudom, ki mennyire szokta látogatni a Gportál Históriát - aki nem, annak szól egy apró bejelentés, aminek én személy szerint nagyon örültem, és alig várom: hamarosan lesz címkézési lehetőség a Gportálon is! Idézem Figit: Talán a csapatból a többiek nem nyírnak ki, ha annyit elárulok, hogy már készül lassan. A címkézésnél várhatóan címkefelhő is lesz, így a fejlesztése kicsit tovább tart, mint kellene. YAY! Akit a többi is érdekel (úgy mint: helyesírás ellenőrző, domain név vásárlás, keresőbarát URL, képtár, stb.), az ezen a linken elérheti a teljes cikket. És végül, de nem utolsó sorban: Köszönöm szépen, hogy kiálltok mellettem és rendületlenül látogatjátok a lapot, kommenteltek és írtok a chatbe! Köszönöm szépen a töretlen első helyet a portállista blogos kategóriájában és a 39. helyet a teljes listában is! És köszönöm a majdnem 13000 látogatást így alig több, mint egy hónap alatt! Köszönöm! <3

#éljük túl, hogy szinglik vagyunk: mit ne tegyél az első randin

Chloé — 2013-08-09 22:33:10

Szóval, divatos szóval élve, "szingli" vagyok. Nem szeretem ezt a kifejezést, de az "egyedülálló" kifejezetten szomorúan hangzik, mintha csak egy ötvenéves vénleányról lenne szó. Arra gondoltam, hogy ha már ebben a csodálatos helyzetben vagyok lassan négy éve (kisebb-nagyobb megszakításokkal, de ennyi ideje nem volt "komoly kapcsolatom" - mondom én 19 évesen), esetleg talán élvezhetném is... Sőt, megoszthatnám veletek a tapasztalataimat, gondolataimat, és egyáltalán a stratégiát, hogy hogy lehet túlélni a szingli létet. Illene egy olyan dologgal kezdenem, mint "miért jó szinglinek lenni?", de ilyen típusú bejegyzésekből lesz elég a sorozatban. Úgyhogy inkább valami izgalmassal kezdem - mert lehet szingli az ember lánya úgy, hogy közben el-el jár randizni. Tehát mik azok a dolgok, amiket szerintem érdemes elkerülni egy első randin? Sokat/erőset inni. Szerintem ezt nem kell magyaráznom: ha egy bárban találkoztok, sörözz (akkor menő csajnak leszel titulálva) vagy borozz (akkor meg egy classy, komoly nőnek), de semmiképp se igyál se sokat, se erőset - részegen lefeküdni valakivel, akit csak most ismertél meg vagy az ölébe hányni nem egy jó kezdés. Akkor se tedd, ha bírod az italt: esetleg felelőtlennek, könnyűvérűnek tűnsz majd. A te exeidről beszélni. Néhány mondat megengedett, elismerheted, hogy voltak barátaid - de legyen ennyi elég. Ha dicséred őket, a fiúnak az lesz a benyomása, hogy még mindig táplálsz irántuk érzéseket. Ha szidod őket - nos, akkor meg az, hogy ő is így fogja végezni, a következő kiszemelted előtt egy (metaforikus) boncasztalon. Az ő exeiről beszélni. Hát persze, hogy kíváncsi vagy arra, hogy esetleg még mindig szerelmes-e bele a lány, és esetleges hajtépésekre kell számítanod. Sőt, az is lehet, hogy az előző volt az igazi, és te most csak egy második opció vagy... De ne kérdezősködj túl sokat! Zavarba hozod, sőt, összezavarod szerencsétlent, esetleg megijed tőled. Nyomozz Facebookon, mint az összes normális ember. :P Kihívóan öltözni. Azt akarod, hogy berángasson a bár vécéjébe, vagy egy értelmes randit szeretnél? Könnyűvérűnek, könnyen megszerezhetőnek akarsz tűnni? Vagy egy hosszabb kapcsolatra vágysz? Érdemes eldönteni ezt még az öltözködés előtt. Sehogy se öltözni. Nem arra gondolok, hogy ne menj meztelenül randizni (bár megjegyzem, az se egy jó ötlet), hanem arra, hogy érdemes egy kis időt fordítani a külsődre randi előtt. Ha összejösztök, eleget fog majd látni kócosan, tréningesen, pattanásosan - de akkor már lehetőleg szeretni fog úgy is. Az első randin nem. Oké, hogy önmagadat akarod adni, de egy picit megerőltetheted magad. Csak egy picit. Másokat megszólni. Nekem van egy ilyen rossz szokásom, hogy állandóan kommentálok vadidegeneket - nem vagyok én gonosz, nem is gondolom komolyan, egyszerűen csak ilyen szarul nyilvánul meg a humorérzékem. Az ilyesmit azonban érdemes elkerülni. Ne legyél neveletlen vagy rosszindulatú, mert percek alatt elijeszted szerencsétlen férfiút. Interjúvolni. Elég vontatott és nem túl kellemes az a randi, ami olyan, mint egy interjú: száraz kérdések és válaszok. A kérdéseket bele lehet szőni a beszélgetésbe, és az olyanok, mint a kedvenc szín, majd a kapcsolat közben kiderül - nem hiszem, hogy ez alapján döntenéd el, hgy kell-e neked a fiú vagy sem. Panaszkodni, "picsogni". Senki nem akarja, hogy egy vadidegen a fejére zúdítsa a problémáit, főleg nem, ha ezzel a vadidegennel esetleg össze is akar jönni... Miért? Mert teljesen nyilvánvaló lesz, hogy rengeteg munka jár veled, mennyi mindenre oda kell figyelni veled kapcsolatban - erre pedig majd úgyis rájön "idejében", amikor már ismeri a jó tulajdonságaidat is annyira, hogy úgy érzi, megérdemled a "munkát". Lefeküdni vele. Oké, ez nem feltétlenül működik, ha ismered az illetőt egy jó ideje és már közel álltok egymáshoz valamilyen szinten, mégis csak most került sor az első randira stb. De ha még nem ismered: Ne. Feküdj. Le. Vele. (Tudom, elég free spirit vagyok, és az én számból talán nem hangzik meggyőzően, de tapasztalatból beszélek.) "Don't have sex, you'll get pregnant. And die." De komolyan. Vele fizettetni. Valószínűleg megnevelte az anyukája, hogy neki illik fizetnie, de erre nem szabad utalnod, isten ments! Sőt, akár csak illemből vagy taktikából is érdemes erősködni egy kicsit, hogy felezzetek, mert így nem fogja azt gondolni, hogy élősködsz rajta (pedig egy ingyen vacsi komoly előny a szegény egyetemistának).