Már egy ideje tervezem ennek a bejegyzésnek a megírását, de valahogy mindig vártam a megfelelő pillanatra, amikor egy aktuális eseményről is tudok írni, hogy alátámasszam valamiképp a mondanivalómat.
Hogyha valaha is láttatok egy kávézóban egy lányt egyedül ülni, állig felhúzott lábakkal, egy könybe bújva, miközben egyik cigarettát a másikra gyújtja - lehet, hogy engem láttatok. Komolyan, mindigis szerettem kimenni egy kávézóba, ott leülni, és olvasni vagy írni, naplót, történetet, bármit. Sőt, tulajdonképpen jobban is szeretek egyedül kávézni, mint valaki mással. Már több embert is megismertem így - bár eleinte arról szerettem volna írni, hogy azért jó egyedül beülni valahová, mert figyelheted az embereket, és rengeteg inspiráció és ötlet hajlamos megrohamozni, amellett, hogy egyedül lehetsz magaddal és a gondolataiddal, miközben mégsem vagy gyakorlatilag egyedül... De akkor erről egy másik bejegyzésben.
Most hadd beszéljek arról, hogy milyen, amikor egy random ismeretlen odaül hozzád egy kávézóban és valami különleges, valami varázslat történik. Nem a mai volt az első ilyen alkalom, és remélem, hogy nem is az utolsó, de most ez él bennem a legélesebben, hiszen most történt, ezt szeretném megosztani veletek. (Jaj, mennyit szövegeltem majdnem fölöslegesen.)
Szóval ma beültem a kedvenc kávézómba a naplómmal és Esti Kornéllal. Békésen olvasgattam, aztán elkezdtem írni a naplómba. A pincérlányok már megszokták ezt, a vendégek nagy része is - ahogy ez később kiderült. Aztán bejött egy kissrác, amolyan 16 évesnek néztem, amikor belépett. Leült a mellettem levő asztalhoz, és telefonálni kezdett egy haverjával, hogy az is jöjjön ki a kávézóba, mert egyedül van, és nem akar egyedül lenni. Aztán egy másik ismerősét is felhívta ugyanezzel. Bennem meg elindult a gondolatszál, hogy miért is nem szeretnek az emberek egyedül lenni. Éppen leírtam a mondatot, hogy "épp olyan hangulatban vagyok, hogy ha ez a srác mellettem jól nézne ki, akkor leszólítanám, és elkezdenék beszélni vele az egyedüllétről, mert épp nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam". Ahogy a pontot odatettem a mondat végére, a srác megszólított, hogy odaülhet-e mellém, amíg jön a haverja, mert unatkozik egyedül. "Hát persze" - mondtam. Leült, rágyújtottunk, elkezdtük inni a kávénkat. Bemutatkoztunk egymásnak, majd megkérdezte:
- Miről írtál?
- Hát... erről-arról - adtam kitérő választ, aztán gondoltam egy nagyot és merészet, és folytattam - Valójában arról, hogy miért nem szeretnek az emberek egyedül lenni.
Őszintén meglepődtem a válaszán.
 

Már jó ideje gondolkozom azon, hogy elmondjam a véleményemet és legfőképp a személyes tapasztalataimat ezzel a témával kapcsolatosan. Igaz, hogy courtney és Zoé is megelőzött, most mégis rászánom magam egy kicsit személyesebb posztra a fiú-lány barátságokról. Készüljetek fel, hosszú lesz!

Amióta az eszemet tudom, voltak fiúbarátaim is. Hosszú ideig azonban csak haveri szinten működött a dolog, azt hiszem, ehhez is fel kell nőnie az embernek. Az életemben vannak szépen és csúnyán végződő történetek is szép számmal, sokszor bonyolodtak össze a szálak egy barátommal, és ennek sokszor lettek kellemetlen következményei.

Az első komolyabb ilyen barátságom 15 évesen kezdődött, megismerkedtem egy fiúval, aki nagyon szimpatikus volt, de eleinte eszembe sem jutott, hogy összejöjjünk, hiszen messze lakott tőlem és éppen akkor vergődtem ki egy hosszú távkapcsolatból. Az exem ismerőse volt, így teljes nyugalommal és boldogsággal szidhattuk őt közösen. Később komolyabb témák is felmerültek, és én csodálkozva vettem észre, hogy számos dologban egyezik a véleményünk. Sokat beszélgettünk, leginkább interneten, néha telefonon. Aztán rendszeresen találkoztunk is, hiszen a 70 kilométer nem bizonyult leküzdhetetlen akadálynak. Amolyan "friends with benefits" kapcsolat volt a mienk, amikor találkoztunk, rendszeresen egymás karjaiban kötöttünk ki, de nem beszélgettünk kapcsolatról, rólunk, közös jövőről - minden maradt a régiben. Később persze felmerült a kapcsolat ötlete, próbálkoztunk is, de nem jött össze, ennek ellenére ugyanolyan jó barátok maradtunk. A tavaly mindketten felköltöztünk Kolozsvárra, így több időt tölhettünk együtt, és mindig számíthattunk egymásra. Nagyon szerettem átmenni hozzá, ha épp valami bántott vagy valami fájt, mert csak leültem, megkínált cigivel és végighallgatta a bajomat, és igyekezett a legjobb tudása szerint segíteni. Mindig, mindennel fordulhattam hozzá, ahogy ő is hozzám, sokszor pénzbeli problémákkal is felkerestük egymást, rengeteg szívességet tett nekem és sok szarból húzott ki. Persze, olykor később is megkívántuk egymást, egymásnak estünk néha, de ez egyáltalán nem rontott a barátságunkon, sőt, inkább megerősítette azt (pl. nyugodtan beszélgethettünk a szexuális problémáinkról, anélkül, hogy az kínos lett volna egy pillanatra is stb.). Mostanra egy picit elkopott a barátságunk, kevesebbet beszélünk, de ez nem ejt kétségbe, hiszen eddig is voltak ilyen szériáink, de mindig visszatalálunk egymáshoz.

Azonban nem volt minden fiú-lány barátság ilyen szerencsés... Ugyanis elkövettem azt a hibát, hogy összeköltöztem a legjobb barátnőmmel és legjobb barátommal. (Katt a Bővebbenre!)
 

A kedvenc évszakom az ősz, így egyértelmű, hogy az évszak második napján (bár az elsőn illett volna) írok egy listát mindazokról a dolgokról, amiket szeretek az őszben. Remélem, az őszellenesek is találnak itt néhány olyan dolgot, amire rámosolyoghatnak, még akkor is, ha itt a suli és rossz az idő. :) A listám egyes pontjaira részletesebben is kitérek, és remélem, mosolyogva és kellemes érzésekkel teli fogjátok olvasni ezt a bejegyzést!

A természet szépségei
Teljesen magától értetődő számomra, hogy ősszel a legszebb a természet! Persze, minden évszaknak megvannak a maga apró csodái, de ilyenkor gyönyörű színeket öltenek a fák, és csodaszépek a fények is. Nincs is gyönyörűbb a naplemente sugarainál, amelyek átszűrődnek egy sárgába és vörösbe öltözött fa levelein. Klisé, tudom, de akkor is érdemes tenni egy sétát, és mindenféle szégyenérzet nélkül megállni egy pillanatra, beszívni az éles, őszi levegőt és rámosolyogni a környezetre!

Forró kávé, tea és forrócsoki
Összehúzni magad egy pokróc alatt és az öledbe venni egy jó könyvet vagy egy aranyos sorozatot csak akkor lehet még kellemesebb élmény, ha van melletted egy csésze forró ital is. A forrócsokit és kávékülönlegességeket nem is említem. Nekem a forrócsoki kifejezetten őszi ital, ilyenkor esik a legjobban.

Az illatok és a hangok
Az ősz jellegzetes illatai: egy tábortűz füstjének vagy az őszi esőnek az illata; egy frissen sült sütemény (ami nyáron is jól esik, de olyankor jobban szeretjük a hűvös, friss illatokat), almaillat, a sült gesztenye egész utcákat belengő illata... És a jellegzetes hangok. mint a száraz levelek vagy a kályhában a tűz ropogása egy pillanat alatt békével tölt el, és a biztonság érzésével.

Halloween
Bár nem a mi saját ünnepünk, de egy olyan dolog, amiért hálás vagyok az amerikai kultúrának - imádom a Halloweent! A díszeket, denevéreket, a töklámpásokat, a halloween-i horrormaratonokat, a party-kat (bár még nem voltam egy valamirevaló halloween-i partin, azt hiszem, ennek idén jön el az ideje...) mind-mind imádom.

És most egy Tumblr-blog az őszről (sok van, de nekem ez a kedvencem): thingsiloveaboutfall.tumblr.com
Végül pedig egy vegyes lista csupán pár szóban mindarról, amit imádok még az őszben a Bővebben után.

Nagyon megörültem, amikor Jane-nél rátaláltam erre a kihívásra, mert olyan, mintha csak nekem készült volna! Bár soha nem voltam jóban a kihívásokkal - mindig meguntam, megelégeltem őket, most duplán is van rá motivációm, hiszen elindítottam ezt a napi illusztrációs rovatot is. Így a kettőt ezentúl egybevonom, és igyekszem naponta posztolni egy illusztrációt és válaszolni egy kérdésre a kihívásból.

1. nap: Mi a keresztneved? Ki után neveztek el így?
Nem emlékszem, hogy leírtam-e már itt, publikusan az igazi nevemet, mindenesetre nem szívesen és gyakran teszek ilyesmit. Mostanra azonban már sokan tudják közületek, hogy Virágnak hívnak. Anyukám már 7.-es korában tudta, hogy a leánya neve Virág lesz, egy könyvszereplő után. Azt nem tudom, hogy melyik könyv melyik szereplőjéről van szó, de nem is szeretném tudni, mert akkor elolvasnám a könyvet és hipp-hopp teljesen azonosulnék vele, esetleg megpróbálnék a szereplőhöz hasonlóan viselkedni... Ismerem magam, nem tenne jót. Az már csak szerencsés (vagy szerencsétlen?) véletlen, hogy anyu egy Mezei vezetéknevű férfihoz ment hozzá...

A Make Up Monday rovat első cikkének keretein belül arra gondoltam, hogy megosztom veletek néhány nagyon jó beauty blog címét. Többnyire angol nyelvű blogokról van szó, de a képek alapján azok is megértik a leírásokat, akik nem tudnak angolul - persze a legjobban a nyelv ismerői számára élvezhetőek. 

TheBeautyDepartment
A blog, amelyen rendszeresen találkozhatunk Condrad Laurennel is; a blog, amelyről a GP-s inspirációs oldalak a legtöbb képet kimásolják; a blog, amelyen mindenről van leírás. Azt hiszem, nem kell bemutatnom azoknak, akik otthonosan mozognak a szépségblogok világában. De hogy mégis ejtsek róla egy pár szót: rengeteg tutoriál van a mindennapi sminktippektől a frizurákon át a mintás körmökig, részletes leírással és sok-sok képpel, közérthető formában, egy kellemes környezetben. Mindenképp megéri a kattintást, és szinte biztos vagyok benne, hogy ha egy kicsit körülnézel, nálad is a könvjelzők között fogja végezni!

Zoella
Szintén nagyon ismert beauty blogger és Youtube vlogger ez a lány, és én külön szeretem, mert nagyon aranyos és állandóan mosolyog. A blogján vegyesen ír és posztol mindenről, a szépséggel kapcsolatos dolgok inkább a videóiban vannak, de azokban is rengeteg témát feldolgoz, rendszeres hauljai vannak és sokat beszélget más vloggerekkel is különböző témákban. Hupsz, egy kicsit elkalandoztam, nem egy egyetemes blogajánlót kellene írnom, hanem a smink-részre koncentrálni... Mindenesetre érdemes a Youtube csatornájára kattintani, egy kicsit lepörgetni és belemerülni a sminkkel és hajviselettel kapcsolatos videókba!

Sprinkle of Glitter
Hogyha már megemlítettem Zoellát, az ő legjobb barátnőjét sem hagyhattam ki a sorból. Nagyon-nagyon szeretem ezt a nőt, hiszen nem egy tipikus szépség: teltebb alkatú, és az arca sem az a kimondott american beauty, de elragadó személyisége van - én személy szerint jobban szeretem, mint Zoellát. :) Neki is van blogja is, és Youtube csatornája is: az előbbin nála is mindenféle témákban olvashattok posztokat, míg smink- és szépségtippeket a videókban találtok.

Into The Gloss
Ez már egy sokkal komolyabb blog, mint az előzőleg felsoroltak, hiszen sokkal inkább hasonlít egy hatalmas, többezer oldalas internetes magazinra. Tényleg mindent meg lehet találni, ami csak a szépséggel/sminkeléssel/hajápolással érdekelheti az ember lányát, és nagyon tartalmas leírások is vannak. Abszolút megéri a kattintást, és nem kell megijedni: hamar eligazodsz az első ránézésre zsúfoltnak tűnő oldalon! Azonban  itt már nem árt, ha van egy kis angoltudásod... :)

Lips So Facto
Végezetül pedig követhezzen az én személyes kedvencem, annak ellenére, hogy a bemutatott termékek egyikét sem tudom megengedni magamnak - és szinte biztos vagyok benne, hogy ezzel nemcsak én vagyok így. De a blog stílusa, hangulata és letisztultsága teljesen magával ragadott, és egyszerűen muszáj olvasnom, még akkor is, ha csak sóvárogni tudok gyakorlatilag mindenért, ami a blogon megjelenik.