Már nagyon régóta érik bennem az ötlet, csak szerettem volna megvárni, amíg Andzse pályázata lejár. Itt szeretném azt is megjegyezni, hogy nem tudom, és nem akarom felvenni a versenyt az Andzse által meghírdetett írói pályázatokkal, mert hihetetlen, hogy mennyi igényes, érdekes munkát lehet olvasni az ő versenyei alkalmával. Próbálkoztam én is, és próbálkozok még mindig, a novellaírással, de azt hiszem, az olvasói szerep valahogy jobban megy nekem... A lényeg az, hogy a MintFrappé meghírdeti az első versenyét, amely nem más, mint egy írói pályázat!

A tudnivalók és a kritériumok:
Az első és legfontosabb tudnivaló: bárki jelentkezhet, bármilyen stílusú írással! A címeket én határozom meg (pontosabban a GoodReads), melyek - mivel így is eléggé nehezek - nem kisorsolásra kerülnek, hanem a szemfüles és gyors versenyzők lecsapnak arra, amelyikkel szerintük a legkönnyebben boldogulnának. Lehet, hogy ez a megoldás eleinte nem tűnik túlságosan igazságosnak, de azt hiszem, a választható címek eléggé sokszínűek ahhoz, hogy mindenki találjon neki megfelelőt.
Csak a cím meghatározott, maga az iromány, nem: lehet novella, elbeszélés, monológ, színdarab, tehát bármilyen epikus műfaj! A terjedelem: minimum egy oldal, maximum nincs, mert ki vagyok én, hogy a gondolatfolyásra gátat építsek, de azért többfejezetes sztorikat vagy kisregényeket ne küldjetek. A kész művet valami könnyen elérhető formátumban küldjétek el (.doc fájl, WordPad fájl vagy .pdf), vagy ha a lapotokon szeretnétek publikálni, akkor linkeljétek (e-mailben, kérlek). A formátumba nem kötök bele, de nagyon hálás vagyok, ha sorkizártra állítjátok a szövegeteket, és könyörgöm, ne írjatok ilyen fancy betűtípusokkal (jöhet Times New Roman, Verdana, Georgia, Tahoma, Cambria, a lényeg az olvashatóság).
Jelentkezési és leadási határidő: augusztus 25.

A jelentkezés:
A jelentkezésnél, kérlek, a neveteket és az e-mailcímeteket adjátok meg, valamint ha oldalatok van, tegyétek ki rá a táblát (mert még gyerekcipőben jár a verseny és szeretném, ha azok is rátalálnának, akik nem látogatják a lapomat!), és adjátok meg a lapcímet. És, magától értetődő módon a címet is, amit kiválasztottatok az irományotoknak. Mindezt hozzászólásban jellezzétek a verseny moduljában (a képre kattintva), majd e-mailezzétek el a kész munkákat augusztus 25-ig a skinnylove@citromail.hu címre!

Nyeremények:
Kapsz egy szép, velős kritikát az írásodról, és az első helyezett 30 kredittel is gazdagodik. A második és harmadik helyezettel majd megbeszéljük a nyereményt - de én abban a hitben élek, hogy ez a nyeremény-dolog csak motiváció, ami igazán fontos, az a részvétel és a tapasztalatszerzés.

A címeket megtekinteni és jelentkezni a képre kattintva tudtok.

Egy kicsit otthonosan mozgok a designcsere témában (ugye a DHQ miatt - hogyan hírdessük magunkat hashtag), és feltűnt nekem, hogy nagyon sokan nagyon gyorsan lecserélik a desingjaikat... Találtam (pontosabban Chloe találta meg nekem :D) egy közvéleménykutatást ezzel kapcsolatban, úgyhogy annak alapján (is) leírnám a saját véleményemet erről a dologról. Tudjátok, ez csak az én véleményem, mindenkinek igaza van, csak nem egyszerre!

Hogy őszinte legyek, számomra rejtély, hogy miért cserélnek néhányan naponta designt. És most nem arra gondolok, hogy felkerül az új design, de valamiért nem tetszik a szerkesztőnek, ezért másnap lecseréli egy másikra, ami aztán több ideig marad fent. Nem, én arról beszélek, amikor valakinek az a szokása, hogy 3-4 naponta új designt készít (ami mellesleg nem is különbözik az előzőtől, csak a színeket írta át és azzal csókolom). Itt máris beleütközünk az alapvető kérdésbe, hogy mennyire fontos a design? Az ember mondja, mondja, hogy hát a tartalom a lényeg - de őszintén, ha felmész egy lapra, először a designt látod, az alapján - akarva, akaratlanul - máris felállítasz magadban egy kis elvárás-halmazt a lappal kapcsolatban. Ha a design ízléstelen vagy nehezen olvasható, akkor kisebb lelkesedéssel veted bele magad a tartalomba és fordítva. Igen ám, de mennyire fontos? Érdemes lenne több időt szánni a designra, naponta cserélni, ahelyett, hogy a tartalmi résszel foglalkozna az ember? Szerintem nem.
Emellett, jó, ha a látogatóknak hagysz időt, hogy megszokják a designt. Vannak olyanok, akik csak átsiklottak a lapod fölött, de később mégis visszamennének, anélkül, hogy a címedet tudnák mondjuk. Hogyha pedig ugyanaz a design, mint amikor az említett látogató arra járt, és most ismét arra téved, persze, felismeri a lapodat és többet időz rajta. Én szeretem megszokni az emberek designjait, azokét is, akiknél rendszeres látogató vagyok, mert akarva-akaratlanul valamilyen szinten azonosítom a szerkesztőt a designnal (főleg, ha az tükrözi a személyiségét), így amolyan régi ismerős-feelingem lesz, sokkal kényelmesebben és otthonosabban mozgok a lapon.
Jó érv az, hogy akkor cseréljen desingt a szerkesztő, amikor ő maga megunta, hiszen ha nem szereti a lap külsejét, kisebb lelkesedéssel jár fel, frissít, foglalkozik a lappal. Na de mikor unja meg a szerkesztő a desingt két-három nap után? Akkor, ha az nem felel meg teljesen az ízlésének, a személyiségének, mondjuk túl rózsaszín, vagy túl cicás, vagy mit tudom én. És ez mikor fordul elő? Ha a szerkesztő nem tölt elég időt a design elkészítésével. És miért nem tölt ezzel elég időt? Mert siet, le akarja cserélni az előzőt, amit megunt. Kész ördögi kör, nem?
Szerintem bőven elég havonta designt cserélni - ez persze a lap témájától és a szerkesztőtől is függ, a grafikás lapoktól mondjuk elvárja a látogató, hogy gyakrabban legyen designcsere - de miért? Mert nem köti le eléggé a tartalom? Az már régen rossz, ott nem a designnal van a gond. Remélem, értitek, miről hablatyolok itt. Ez persze csak az én meglátásom, mindenkinek megvan a saját oka arra, hogy mennyi idő után szeret designt cserélni... gondolom. Azért komoly szerepet játszik a dologban a látogatók elvárása is - vannak, akik rendszeres, sűrű designcserét várnak el, de hát kik vagyunk mi, hogy mindenkinek megfeleljünk? Háddenem?

A mentegetőzést magyarázatot ott elolvashatjátok. Kicsit más leszek ott, őszintébb, felszabadultabb, szókimondóbb estébé, úgyhogy vigyázzatok! :D Persze, itt is maradok, változatlanul írok olyan dolgokról, amik titeket is érdekel(het)nek. A blogomon lesz mindenféle picso izé nyavalygás. That's it.

Egy nagyon aranyos dolog történt ma, arra gondoltam, megosztom veletek (és ezek után szidja nekem valaki az erdélyi vendéglátást, mert találkozik a Martens-emmel :D).

Ülök a kedvenc kicsi kávézomban, cigizgetek, iszom a kólám (az első kávé után, ugye, há' kell a koffein), egyszercsak belépik egy francia csávó. Nagyon magabiztosan a pulthoz sétál, ledarál valamit franciául, a pincér-pultos lánynak sikerült kibogoznia belőle annyit, hogy omlett. Vissza is kérdez, a francia elismétli türelmesen, hogy omlett.
- Jaj, hát az nincs, das cake! - mondja a lány, és mutat a három szem árválkodó marlenkára. Na, az nem jó, így a francia, reggelre csak nem ver be ennyi cukrot, kér egy kólát. Jön a tulajdonos néni, meséli neki a pincér, hogy mi történt. Több se kell a néninek, ő tud franciául, kimegy, megkérdezi, hogy mi a helyzet. Beszélgetnek, beszélgetnek, visszajön:
- Te, lépjél át Magdi nénihez, kérdezd meg, három tojása van-e.
Megy a pincérlány, jön a tojásokkal.
- Mondd már meg Gizikének, hogy adjon sza' egy paradicsomot is, majd visszaadjuk.
Megy a lány, jön a paradicsommal. Míg a néni valahol hátul süti az omlettet (konyha még nincs, valószínűleg otthon dolgozott), elkapok egy asztaltól egy beszélgetésfoszlányt:
- Hallod-e, te, há' ezeknek se a lábukkal van a baj, rántottáért vendéglőbe menni. - vakarja a fejét. Folytatja:
- Ha megtanulok románul, olaszul fogok tanulni, há' úgy tetszik nekem az a nyelv. Bella, belissima - mondogatja, ízleli a szavakat, majd folytatja:
- Tudod, mit szeretek? A polipot!
- A poli... mit?
- A polipot! Tojásba' kisütve, hát teee... Igaz, csak kétszer ettem, Franciaországba'.
- Voltál? - kérdezi a pincérlány, tesz-vesz közben.
- Vótam há', 2007-be'. S vótunk Venéciába, ettem pizzát, hét euróért, de te, én azóta a mi pizzáinkra reanézni se tudok. S másfél euró vót a szalvéta, há' kérdezd meg, leejtettem-e? No, kihozták a másikat, hát a kezemet belétörölni nem mertem, olyan szép volt.
Közben kész az omlett, hozza a néni, viszi a franciának.
- Bónápetit! - mondja, visszajön, körbenéz a kávézóba és felteszi a kérdést gyakorlatilag mindenkinek:
- Mennyi a tojás a piacon? Három ötven? Na, az legyen egy lej; három tojás három lej, kérünk tőle ötöt... Hatot, na.
Kéri a francia a számlát, jön fizetni nagy hálálkodva angolul, hogy ő életében ilyen jót ilyen olcsón nem evett. A tulajdonos néni és a pincér tekintetéből pedig ki lehet olvasni, hogy "Hát akkor adhattuk volna akár tizenkettőért is..."

Tudni kell rólam, hogy nagyon ritkán veszek elektronikai cuccokat, életemben eddig két (kettő, 2) darab telefonom volt így lassan húsz évesen, és ezzel a laptoppal fogok meghalni szerintem (a nagyon közeli jövőben, mert tönkreteszi az idegrendszeremet). A tavaly nagy álmom volt egy Nikon D3000, a ballagási pénzemből meg is tudtam volna venni, ha anyuék el nem költik az egészet... Sebaj, szükségük volt rá, rég nem láttak ennyi pénzt egy helyen, de nekem azóta elment a kedvem a drága dolgoktól. Na de most!
Egy fél éve verem a nyálam egy rajztabletért, mert higgyétek el, egérrel rajzolni nem leányálom. Most ott tartok, hogy még egy kicsi kell, és megvehetek egy Wacom Bamboo-t 310 lejért. Persze a drága jó szüleimnek nincs pénzük, hogy kipótoljanak, úgyhogy még eléhezgetek és eléldegélek tavaly ruhákban egy kicsit, és reménykedek abban, hogy megéri. Namármost... Ha valakinek van ilyenje, szívesen olvasnék arról, hogy milyen, mennyire vannak megelégedve vele (drágábbakat ne ajánljatok, mert arra már nincs pénz!). Eleinte azon gondolkoztam, hogy megveszem használtan, de rájöttem, hogy na-na, abban azért annyira nem bízunk, meg különbenis olyan szép a doboza! Szóval most remegő szívvel várom, hogy még össze tudjak kaparni 50 lejt (itthon lényegesen nehezebb, mert Kolozsváron kapok zsebpénzt, amiből eltehetek, de itthon nem, csak amennyi éppen kell), és megvehessem a kicsi csodámat. Aztán majd rendszeresen elárasztalak titeket mindenféle rajzokkal, muhaha. (Ennek a bejegyzésnek amúgy nem volt semmi értelme.)