oldalajánló: mobilism.org Már egy ideje használom a Mobilism.org-ot, és nagyon-nagyon megkönnyítette az életemet (eddig úgy hangzik, mint egy aranyér gyógyszer). Most jutott eszembe, hogy akár egy ajánlót is írhatnék róla azoknak, akik szeretnek olvasni, de nem tudnak minden könyvhöz hozzáférni, van e-book readerük vagy, mint én, képesek laptopon is olvasni. Vagy nincs pénzük és lehetőségük méregdrága magazinokat olvasni, és annyira elszántak, hogy minden hónapban keresik mondjuk a Vogue UK számait a neten. És persze tudnak angolul és szeretnek angolul olvasni. Na, nektek van egy jó hírem. :D
A Mobilism.org egy fórum gyakorlatilag, ahol rengeteg könyv/magazin van, .epub, .pdf és .mobi formátumban. Annyit kell tenned, hogy regisztrálsz, mert csak a regisztrált felhasználók férhetnek hozzá olyan opciókhoz, mint pl. a keresés, ami ugye elég alap dolog, ha valamit le akarsz tölteni. Teljesen ingyen lehet regisztrálni, ami nem kicsit volt meglepő számomra, tekintetbe véve, hogy mennyi minden van. Hogy ha nincs semmilyen célod, nincs egy konkrét könyv, amit keresel, akkor a következő lépéseket ajánlom neked (mert könnyen el lehet tévedni, én is eltévedtem eleinte rendszeresen). A felső sávban rákattintasz arra, hogy Releases, és a kategóriák közül kiválasztod azt, hogy eBooks, majd azt, hogy eBook Releases By Category, így nem fogsz mindenfélét látni a "Hogyan mondjuk meg a kecskénknek, hogy szakítani akarunk vele" és "Hogyan főzzünk ebédet a földönkívüli szomszédainknak" témákban (vagyis nem keverednek össze a szakkönyvek, a self-help könyvek és a regények, na), ott aztán kiválasztod a neked tetsző kategóriát. Ahol van egy kicsi nyilacska is a pipa mellett, az azt jelenti, hogy vannak alkategóriák is, pl. a Fiction résznél van még öt másik opció is. Érdemes a General Fiction/Classics résznél nézelődni, mert ott van szépirodalom, a Romance és a Young Adult részeknél zömében nyálas ponyvaregények és magukat írónak képzelők szennyirodalma van (persze, tisztelet a kivételnek). Ha rákattintottál a neked tetsző kategóriára, akkor kilistázza a könyveket, ezzel az a gond, hogy végig kell nézni néhány oldalt, amíg valami érdekeset talál az ember, de érdemes. Az író nevét és a könyv címét listázza ki neked, ha rákattintasz egy ilyen linkre, akkor megnyílik egy fórumoldal, egy leírással a könyvről, a borítóval és egy vagy több letöltési linkkel. Az sem a legjobb megoldás, hogy csak akkor látja az ember a könyv műfaját, tartalmát és borítóját, ha megnyitja a linket, de sebaj, nem lehetünk ennyire lusták... Ugye?
Szóval mindenkinek érdemes regisztrálni, aki szeret angolul olvasni, mert tényleg minden megvan, ami csak kellhet neked, rengeteg írótól rengeteg könyv, egy igazi paradicsom az egész fórum. Én egyhuzamban lelkes vagyok, amióta felismertem, és agyba-főbe töltöm a könyveket - az már más probléma, hogy nem olvasom el a felét sem...
Azt elfelejtettem mondani, hogy ha laptopon olvasol, akkor kelleni fog egy olyan program, ami olvassa az .epub vagy .mobi fájlokat is. Én a SumatraPDF nevű programot használom (a nevére kattintva letölthetitek), elég minimalista, egyszerű és könnyen kezelhető, nem túl szép, de nem is baj az.
ez itt a reklám helye 
Az a különleges esemény következik most, hogy önmagamat hírdetem. :D A helyzet az, hogy új design került a személyes blogomra, amire kivételesen nagyon-nagyon büszke vagyok, és komolyan elgondolkoztam azon, hogy inkább ide teszem fel. (Ez még mindig nem kizárt, haha.) Vegyétek úgy, mintha egy bármilyen alkotásomat osztanám meg veletek, egy blendet vagy színezést, csak épp ez egy design. A véleményetekre nagyon kíváncsi vagyok, de azt hiszem, sikerült végre valami olyat alkotnom, ami 100%-osan én vagyok. Mindenféle kredit meg inspirációforrás fel van tüntetve ott, csak kattintsatok a képre. És ha már itt tartunk, ajánlok nektek egy galériát, aminek a képeit használtam a modulokban: ő az a lány, akinek a fotós munkáját tátott szájjal és sárgán az irigységtől figyelem. Érdemes megnézni! :)
LookBook Friday Azt hiszem, a sok hosszú, szöveges bejegyzés után rátok fér egy kis könnyedebb, képes poszt - és egyébként is péntek van! Úgyhogy íme egy LookBook Friday válogatás a kedvenc összeállításaimból.

Általában nem vagyok oda a csupa fehérért, de ez a minimalizmus nagyon megfogott. Azokat a napszemüvegeket meg imádom - bár csak nézni... (Henar V.)

Ez már egy merőben más stílus, de a táska és a szegecselt harisnya maga a tökély. (Evamaria K.)

Szintén egy, az előzőektől eltérő stílus, ami a hétköznapi stílusomhoz a legközelebb áll, egyszerűen imádom, hogy az elsőre össze nem passzoló darabokat milyen szépen kombinálta. (Robin S.)

Ezt egyrészt azért osztom meg, mert imádom az ilyen felsőket, nagyon különlegesek - másrészt azért, mert a képen látható lány bizony magyar. :) (Dora D.)

Végül pedig egy tökéletes és bájos összeállítás: a harisnya és a pulcsi a kedvencem, de a ruha színe is gyönyörű, nem beszélve a cipőről és a hozzá tökéletes érzékkel párosított arany karkötőről. (Joana G.)
2. nap: Melyik a három kedvenc színed? & Illusztráció 
Hm, erről nem igazán tudom, hogyan írhatnék egy valamirevaló bejegyzést. Ha azt vesszük figyelembe, hogy hány "kedvenc" színem van, meg lenne a két oldal is, de mivel csak hármat írhatok... A helyzet az, hogy évszakonként, sőt, a napi hangulatom szerint is mindig változnak az aktuális kedvenc színeim, és olyanok is vannak, amiket önmagukban nem szeretek, de egy másik színnel párosítva annál inkább (pl. a narancssárgát csak türkizzel együtt). Az örök kedvencem a teal, ami a türkizkéknek egy sötétebb és fakóbb árnyalata, valamint a fekete - lassan mottómmá vált, hogy "a fekete a színek királynője". Jelenleg pedig a burgundi áll a legközelebb a szívemhez és a hangulatomhoz, de legalább ennyire szeretem az emerald zöldet és a mustársárgát is - tipikus őszi színek. :) Lám, sikerült tíz sornyit beszélnem a színekről - de még tudnék! :D
A rajzról annyit, hogy egy képet rajzoltam körbe - egyelőre ez az a módszer, ami tényleg megy, mivel saját sketch-eket nem tudok bescannelni (szép magyar mondat), lévén, hogy nincs itthon scannerünk. A körberajzolás után került rá a két pattern, a fekete bársony és a sequin-gallér, a kép többi része pedig direkt nincs kiszínezve, hogy kellőképpen hangsúlyosak legyenek a patternek és az ellentét. Így. Ezt is kimagyaráztam. :D
Filmkritika: Control (2007)
Műfaj: életrajzi, dráma
Rendező: Anton Corbijn
Színészek: Sam Riley, Samantha Morton, Craig Parkinson
Rotten Tomatoes: 87%
IMDB: 7,7
 A Control számomra tipikusan egyike azoknak a filmeknek, amiket megnézek, ha épp a padlón vagyok - hogy még inkább a padlón legyek. Éppen ezért gondoltam, hogy amíg lejön ismét, írok róla egy rövid ajánlót/ismertetőt.
Elsősorban azok számára lehet érdekes, akik ismerik és szeretik a Joy Division nevű zenekart, neadj'isten épp olyan szerelmesek Ian Curtis-be, mint én. Másodsorban azoknak ajánlom, akik az On The Roadban látták Sam Riley-t és belé lettek halálosan szerelmesek (mint én, bár én a Controlban láttam először). Harmadsorban azoknak ajánlom, akik szeretik az életrajzi filmeket és a 70-es éveket, vagy akik egy kicsit is vonzódnak a "hogyan legyünk híresek és csesszük el az életünket?" témákhoz, esetleg látták a Sid and Nancy-t vagy a Runaway-t. Végül pedig ajánlom mindenkinek, aki szereti az elgondolkoztató filmeket, és nem rózsaszínben, hanem monokrómban akarják olykor látni a világot - már csak azért is, mert a film fekete-fehér. Bizony.
A Control 2007-es film, és mint mondtam, a Joy Division zenekar énekeséről, Ian Curtis életéről szól. Nyomon követhetjük a Division előtti életétől kezdve a halála pillanatáig, betekintést nyerhetünk az enyhén bomlott elméjébe és kesze-kusza szerelmi életébe. Aki ismeri Ian Curtis élettörténetét, az tudja, hogy 23 évesen véget vetett az életének. Aki nem ismeri - most már az is tudja. Érdemes ennek fényében nézni az egész filmet, hiszen elsősorban a fanok a célközönség, vagy legalábbis azok, akik ismerik az együttest - azoknak pedig a történet terén nem igazán lehet újat mutatni, hiszen a film maga Ian feleségének, Deborah-nak a memoirján alapszik.
|